Mit gondolok a lélekvándorlásról? Több mint ötven évet éltem, sok mindent megtapasztaltam, és csúfos kitolásnak tartanám, ha az egész életet újra kellene kezdenem. A jó harcot igyekszem megharcolni, a pályát hosszan futom, sok örömöt találok az életemben, de hogy én megint a nulláról, elölről kezdjem, nagy kibabrálásnak érezném a Jóisten részéről. Ha rosszul sikerül az életem „számítógépes játéka”, Ő megnyomná a „reset”, az „újrakezd” gombot, és kezdjem elölről az egészet mint sas vagy kutya, vagy mint méhecske… Ennek nem látom a logikáját, az evangélium egyetlen sora nem utal erre (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
A nyolc Boldogság Útja meredek, de az a mi utunk, mert annak a végén van az a bizonyos szűk kapu, amelyen keresztül Isten színe elé állhatunk!! El kellene jutni odáig, hogy örvendjünk, ha a keskeny kapuhoz faragják jó és rosszakaróink az énünket!! Én még nem vagyok ott, de eszemmel tudom, hogy a kudarcok, a megaláztatások jót tesznek!! Kóstolgatom a nyolc boldogság tanítását! Nehéz idők jönnek, elmélkedjünk Jézus örökérvényű szavain! 
