„Nagyon nehéz egy focistának is úgy küzdenie, ha minden félresikerült rúgására »fújolásba«, átkozódásba tör ki a nézőközönség. Aki a Himalája megmászása közben lecsúszik és összetöri magát, azt senki sem szidja, hanem segítenek nekik, hogy meggyógyuljon, talpra álljon. Ugyanígy, amikor a hívek azt látják, hogy a kezdő pap, de akár az idősebb is, botladozik, nem megy minden neki száz százalékosan, akkor ne a háta mögött kritizálják, ne lenézően beszéljenek róla, hanem imádságos szeretettel, jósággal álljanak mellé, segítsék mindenben, hogy társai tudjanak lenni az Isten országát építő munkájában.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Finom a dobostorta! Sokan azt hiszik, hogy a gyermek Jézusról elmélkedni ilyen finom, aranyos, kedves lelki nyalóka! Jó is lenne, de ébresztőt kell fújnunk, mert a mi Megváltónk egyből szilárd táplálékot nyújt felénk. Krisztus már ott Betlehemben a jászolban a lényegről beszél! Mi emberek, életünk végén halunk meg! Jézus Krisztus már karácsony éjjelén feláldozta magát a világért, értünk mindannyiunkért, hisz mind Isten meghal, kiüresíti önmagát és öntudatlan gyermekként jött közénk!
