„Isten, mint egy gondos anya, jól feltarisznyált minket, és hiszem, hogy megadott mindent, amire földi vándorutunkon szükségünk lehet. A tarisznyánkat nem egyszer tömte tele, és hogyha elfogy belőle az elemózsia, hagyja, hogy szépen éhen haljunk, hanem azzal tölti meg, amire éppen szükségünk van. Biztatok mindenkit, bátran nyúljon be a tarisznya mélyébe, jól kotorja meg az alját, mert biztosak lehetünk abban, hogy ha Isten egy feladat elé állít, akkor az annak elvégzéséhez szükséges talentumokat is megadja.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Finom a dobostorta! Sokan azt hiszik, hogy a gyermek Jézusról elmélkedni ilyen finom, aranyos, kedves lelki nyalóka! Jó is lenne, de ébresztőt kell fújnunk, mert a mi Megváltónk egyből szilárd táplálékot nyújt felénk. Krisztus már ott Betlehemben a jászolban a lényegről beszél! Mi emberek, életünk végén halunk meg! Jézus Krisztus már karácsony éjjelén feláldozta magát a világért, értünk mindannyiunkért, hisz mind Isten meghal, kiüresíti önmagát és öntudatlan gyermekként jött közénk!
