" Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja.”
Jn 3,31-36
Jézus szava egyértelmű! Az idő múlásával egyre inkább be kell látnunk, hogy nincs más névben üdvösség az ég alatt, csak Jézus Krisztus nevében! Sok szenvedés, megpróbáltatás után menekültek kétezer évvel ezelőtt az őskeresztények Jézushoz. Olvassuk el Szent Pálnak a Filippiekhez írt gyönyörű szavait:
"Ha ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, a bensőség és együttérzés, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek és egy lélekként ugyanarra törekedtek. Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak. Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is. Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr" Filippi 2,1
Mint a csibék a kotlóhoz a bajban, úgy meneküljünk mi is a templomainkba, Krisztus oltárához, az óltáron köztünk lakó Jézus Krisztushoz!! A szentmise elején azért csókolja meg a pap az oltárt, mert az a templom legszentebb része! A felszentelt oltár magát Jézus Krisztust hordozza, teszi jelenlévővé a szentélyben! Templomaink igazi lelki óvóhelyek a gonosz támadása idején! Az az anyaöl, ahol leginkább biztonságban vagyunk ezen a földön! Krisztus az élő villámhárító, mely a viharban megvédi az életünket! Aki a templomban, az oltárnál keres menedéket, az igazából magához a Megváltónkhoz bújik szeretettel! Az elmúlt évezredekben, még az üldözött köztörvényes bűnözőket se akik a szentélyben kerestek menedéket, nem bántották míg a templomban tartózkodtak! A bűnbánó embernek megadták azt a lehetőséget, hogy mint egyszerű szerzetesek éljék le ebben a felszentelt óvóhelyen a hátralévő életüket!
A harmadik világháború árnyékában, minden szabadidőnket a templom csendjében kellene töltenünk bűneinket bánva, Istent engesztelve, imádságos szeretetben. Tudatosan keressük fel a szentélyeinket én is ezért zarándokoltam el testvéreimmel Lengyelország szentélyébe, a Fekete Madonna oltárához!
" Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja.”