"Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad.” Erre a tanítványok igen elszomorodtak."
Mt 17,22.
A megaláztatás, a szenvedés, a kereszthordozás régebb is, de most is kerülendő, elfogadhatatlan, egyenesen botrányos téma! Mi papok nem is tudunk, nem is szoktunk erről bővebben beszélni, elmélkedni! De legyünk őszinték, mi jó van abban, ha valakit megszólnak, bántanak, keresztre feszítenek!? Mi jót lehet erről gondolni, mondani?!
Az egyik nagylányom férjhez ment, és a gyermeke keresztelőjének a vacsoráján mesélte, hogy ő akkora félelmet, fájdalmat soha életében nem tapasztalt, mind amikor első gyermekét szülte! Majd mosolyogva hozzá tette, hogy ennek ellenére, ő soha nem volt még olyan boldog, mind amikor a kisfiát első alkalommal az ölébe tették! A gyermekszülés fájdalma nem csak egy gyermeket szül a világra, hanem egy édesanyát is. Igazából a vajúdás szül a lányból asszonyt e világra! Olyan források, erők fakadnak fel egy édesanyában, amikről ő maga sem tudott! Mondhatjuk, hogy a szenvedés fájdalma egy új, gyönyörű világba vezeti az édesanyát! Ezen a gondolatsoron ha elindulunk, lassan megérthetjük, hogy a másokért szeretetből vállalt szenvedés nem csak Jézus Krisztus szép vonását ragyogtassa fel az arcunkon, de életünknek értelmet és célt is ad! A szentek ezért vállalták tudatosan és örömmel az élettel együtt járó gondokat, nehézségeket, a mindennapi keresztet!
A kedves kollégák sok nehézséget, megaláztatást vállalnak a bajban élő gyermekeinkért. Mi a fájdalom forrása? - Egyfelől a gyermekek, mert sokszor nem értékelik azt az ajtót, kaput, amit mi szélesre tárunk előttük, nem veszik komolyan a tanulást, önmaguk fejlesztését! - A hatóság, mely 100 lejt ad egy kóbor kutya napi ellátására, és nekünk 22 lejt ad egy gyermek napi háromszoros étkezésére. - A 10-15 fős ellenőrző bizottság, mely pincétől a padlásig mindent ellenőriz! - Külföldi alapítványok által pénzelt, kákán is csomót kereső személyek.... És lehetne folytatni a felsorolást!
Miért végezzük ezt a munkát? - Miért vállaljuk az állami gondozott gyermekek növelésével együtt járó mindennapi kereszteket, kellemetlenséget? Mert szeretjük a gyermekeinket! Legtöbb gyerek, hosszú évek óta, 8-10-12 éve velünk él, ők nem vér szerinti gyermekeink, de mégis hozzánk tartoznak! Isten ránk bízta akárcsak a Szent Józsefre a kis Jézust!
Ezért próbáljuk vállalni a kisebb, nagyobb gondokat, galibákat. A gyermekeink naponta kéretlenül is hozzák ezeket az apró kereszteket! Ilyenkor veszekedés helyett megöleljük a kis kereszthordozó "postást" és ha el is mondjuk neki, hogy fáj mindaz amit mond, tesz vagy elmulasztott, de ennek ellenére mi nagyon szeretjük, mert ő Isten drága ajándéka, minden nehézség, szenvedés ellenére!
"Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad.” Erre a tanítványok igen elszomorodtak."