Jézus egyszer egy házban tanított, amikor odajöttek anyja és rokonai, de a tömeg miatt nem tudtak bejutni hozzá. Ekkor jelentették neki: „Anyád és rokonaid kint állnak, és látni akarnak.” Ő azonban így válaszolt: „Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják!” 

Lk 8,19-21 

Kassai Lajos lovasíjász vendége voltam! A mester éppen edzésre készült, melyet így alkalmam volt megnézni. Lova egy keskeny ösvényen teljes sebességgel vágtázott, és ő nyugodtan a lova hátáról nyíllal célzott lövéseket adott le. Felfigyeltem, hogy néhány fekete bivaly és más állat ott ácsorog a lovaspálya mellett. Az edzés végén rá is kérdeztem, hogy a jövő-menő állatok nem zavarják a lovát és őt, a célpontra koncentráló lovast? Válasza meglepett, azt válaszolta, hogy ő szereti ezeket a zavaró tényezőket, mert az igazi harcos élete soha nem laboratóriumi környezetben zajlott, és ezek a nehézségek a mindennapi megoldandó feladat részei. 

Csodálom Jézus Krisztus önuralmát, útjáról semmi és senki nem téríti le. Az a hír járja, hogy szellemi, lelki egészsége megromlott. Még édesanyját, a rokonokat is aggodalommal tölti el ez a hír. Mária útra kel és a rokonokkal felkeresik Jézust, aki - mint láthatjuk az evangéliumból - nem pánikol, nem borul ki, hanem rövid, frappáns válasszal folytatja a megkezdett munkát, megy tovább azon az úton, melyre a mennyei Atya akaratából lépett!   

Jó lenne napsütéses szélcsendben, laboratóriumi körülmények között Isten igéjét hallgatni és tettekre is váltani. Az élet hullámzik, történnek rossz dolgok, bántanak, megtámadnak, különféle nehézségekbe botlunk, de nekünk a hitünket és az Istenbe vetett reményünket nem szabad feladnunk! Bármi is történik bennünk vagy körülöttünk, a Szentháromságot és a teremtett világot nekünk akkor is szeretnünk kell. 

A gyermekek viselkedése, a körülöttünk élő egyik - másik ember beszólása, kritikája, vádaskodása nem szabad az utunkról letérítsen! Dicsérnek vagy szidnak, elismerik a munkánkat vagy éppen elutasítanak, lehet, hogy nagyon fáj, de azért a tőlem telhető legnagyobb odafigyeléssel végezzem a dolgomat! Az ebéd pontos időre legyen kész, a gyermekek a másnapi leckét maradéktalanul tanulják meg, a ház előtti kiskertünkben a virágok legyenek megöntözve, megnyesve, egyszóval az állapotbeli kötelességeket teljesítsem, és a többit bízzuk a gondviselő, mindannyiunk felett ítélkező Istenre.   

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, 

miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen

Mindenért amit a mindennapok magukkal hoznak, mondjunk dicséretet, 

Csaba t.

Kép: Szíriában Homsz (arabul: حمص Hims), ősi nevén: "Emesza" városban fényképeztem  a feliratot egy ház falán. Ennek a Budapest méretű városnak több mint fele elpusztult az Iszlám Állammal vívott háborúban.

2023. szeptember 25.