"Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz. Hiszen nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok és tanításom tibennetek, kérjetek, bármit akartok: megkapjátok. Az dicsőíti meg Atyámat, ha sok gyümölcsöt hoztok és így tanítványaim lesztek. Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket."
Jn 15,5
Nagy Szent Gertrúd a középkor lelkiségét egyik meghatározó misztikusának ünnepén, gondoljuk át, hogy mi magunk milyen kapcsolatban vagyunk a szent szőlőtőkével, Krisztussal? Földi létünk legfontosabb feladata élő kapcsolatban lenni az élet forrásával és engedni, hogy a mennyei Atyánk, a Szőlőműves tisztítson, ápoljon, gondozzon, hogy sok sok értékes gyümölcsöt tudjunk teremni!
Naponta imádkozom? Olvasom a Szentírást? Szentgyónásomot elvégeztem? Rendszeresen áldozok? Mikor voltam utoljára templomban? Vajon én a Szőlőtőkén vagyok? Mi lesz az én gyümölcsöm? A gyümölcstermés melyik fázisában vagyok: bimbó, virág, vagy érett fürtök? Mi a teendő ha a tőkéről lemetszett száradó vessző vagyok?
Sok kérdés, de hagyjuk, hogy vezessen a nap szentje, legyek az ő alázatos növendéke e szép novemberi napon!
