Szerencsésen hazaértünk Dévára! Véget ért a 15 állomásból álló szállást keres a Szent Család  zarándoklat, melyet Szent Ferenc atyánk által 800 évvel ezelőtt Greccioban állított betlehemi jászol emlékére szerveztünk.

Frissek az élmények, a szívemet betölti a hála és a köszönet! Sokan féltek, féltettek, hogy a hosszú út során, a városok főterein, a posztkeresztény társadalom ellenségesen fog fogadni.  A karácsonyi vásárok bódéi között, ki tudná megmondani, - kérdezték többen -, hogy hogyan fogják fogadni a járókelők a Betlehemi történetet!? 

Örömmel mondhatom, hogy mindenütt nagy szeretettel fogadtak, nem láttam egyetlen grimaszt, nem hallottam egyetlen kéretlen beszólást, vagy gúnyos megjegyzést sem. De örömmel láttam sok jókedvű mosolygó embert! Magyarok, románok, és a tereken lévő romák is velünk imádkoztak, énekeltek, kacagtak. Az előadások után jó volt körbejárni, egy pohár meleg bort meginni, ismeretlen emberekkel jól elbeszélgetni. Sokan magukra öltötték a karácsonyi szentek ruháját és ugyanakkor remélem, hogy a szép tiszta vonásaikat, erényeiket is magukra öltötték. 

Bátran kimondom, hogy nem igaz az, hogy a népünk elfordult Istentől. Nem igaz az, hogy az evangéliumnak ma már nincs súlya, gyújtó ereje, életadó melege. Nekünk az a dolgunk, hogy az örömhírt vigyük a templomaink fala közül ki a terekre, oda, ahol az emberek élnek. Jézus Krisztus nem csak hív, hanem küld is a testvéreinkhez! Nem a kereszténységet temető sirató asszonyok hivatása a miénk! Nekünk prófétai erővel bátran meg kell szólítanunk a testvéreinket! Lelkesíteni, bátorítani, vigasztalni kell a háborúk árnyékában elbizonytalanodott embereket, ez a mi hivatásunk!

Számomra Isten gyönyörű ajándéka volt ez a hosszú út, 

Csaba t.