"Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát, és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.” Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”

Mt 20,17

Jézus az apostolaival Jeruzsálem felé tart, néhány nap van még csak nagyhétig és arról beszél, hogy mi vár rá ott. Döbbenetes látni, hogy Jézus közvetlen környezete is még nagypéntek előtti napokban is a saját kis pecsenyéjüket sütögetik, lobbiznak, hogy ki kerüljön majd a Mester jobb és bal oldalára. Engem meglep ez a rövidlátás, mondjuk ki őszintén, ez az önző viselkedés. Sajnos, ez a rövidlátás nemcsak az apostolok "tulajdonsága", hisz a történelemben oly sokszor láthattuk, hogy egész családok, népek, birodalmak, akár egy-egy történelmi katasztrófa előtt is milyen nyugodtan szórakoznak, buliznak, építik kis önző üzleteiket, amiket talán néhány nappal később földig rombolnak. 

Nagyon sok történész, politikai szakértő azt mondja, hogy kultúránk, az egész civilizáció - és nem csak az Európai - végveszélyben van. Egyesek évekről, maximum évtizedekről beszélnek. Ezek komoly tudósok, egyetemi tanárok, a kríziseknek nagyon sok okát sorolják fel. A klímakatasztrófától, a nyakunkba szakadó háborúk, menekült áradatokon keresztül, járványokkal, gazdasági összeomlással fenyegetnek! Nem vagyok szakember, és nem is szoktam ilyen témákhoz hozzászólni, de érdemes lenne elgondolkodni az érveken.

A tegnap megosztottam egy cikket arról, hogy Afrikában egy szentmisére fegyveresek betörtek, 15 embert megöltek, sokakat megsebesítettek. Egy ismeretlen ember beírta, hogy ez uszítás a hozzánk menekültekkel szembeni gyűlölet keltés. Emlékszem, hogy a '90-es évek elején amikor az utcagyerekekről és azok sorsáról írtam, ugyanebben a hangnemben szóltak rám, sokan egyszerűen letagadták a valós problémát. Én akkor sem az utcagyerekektől féltem és féltettem városainkat, falvainkat, hisz az ember jó, Isten selejtet nem teremt, hanem az emberek közömbösségétől, nemtörődömségétől, a felelös emberek  lustaságától féltem. Az utcagyerekek közül nagyon sokat befogadtam, szeretettel neveltük, iskolába járattuk és ma adófizető állampolgárok, sokan közülük megbízható, nagyszerű munkatársaim. Ellenben azok, - és sajnos nagyon sokan vannak ilyenek - akiket nem tudtunk befogadni se mi, se más hasonló gyermekvédelmi intézet, (ma a romániai gyerekek 27% nem jár iskolába) azoknak nagy része egyáltalán, vagy nagyon kevés alkalommal járt iskolába. Ők az utcán nőttek fel, oktatás, nevelés, jó szó nélkül és biza közülük nagyon sokan elzüllöttek, súlyos bűnöket követtek el és börtönbe kerültek. Több tízezer ember van csak a romániai börtönökben, akiken szerintem gyerekkorukban oktatással, neveléssel, jó szóval segíteni lehetett volna. 

Önmagában véve minden föld jó és ha verejtékes munkával azt megműveljük, akkor abban virágok nyílnak és gyümölcsöt hordozó fák nőnek. Magától csak a dudva nő, a kultúrtájért dolgozni kell. Ugyanúgy, ha  Európában a kultúránkat meg akarjuk őrizni és ha tovább akarjuk vinni, akkor nagyon keményen kellene dolgoznunk. A kultúránk gyümölcse a közoktatás, a közbiztonság, a közegészségügy, a közúthálózat, stb. Ezeket lehet kritizálni, de nagyonsok országban ennek nyoma sincs, a menekültek ezért is jönnek Európába. Hazánkat, de Európát sem a hangos frázisok puffogtatása, még kevésbé a kispadon való üldögélés közben megfogalmazott summás  ítéletek fogják megmenteni, hanem a kemény, kitartó, bölcsen megtervezett verejtékes munka, az összefogás,  a nagylelkű lemondás, Jézus példájára a szeretetből vállalt áldozat.

Figyeljünk Jézus szavaira és ne a kényelmes, zsíros megélhetést keressük, hanem azt, hogy hol van igazán szükség ránk. Ajánljuk fel akár másodállásban is a munkánkat, szolgálatainkat az oktatási, nevelési központoknak, a különféle segítő szervezeteknek, egyházaknak. Fogjunk össze és Istenben bízó lélekkel vállaljuk a munkát! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

2024. február 28. – Szerda