Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával."
Jn 12,1
Nagycsütörtök, nagypéntek árnyékában Jézus nem magába roskadva, emberekből, a világból kiábrándultan sodródik, hanem az irgalmas szeretet útján halad, teszi a dolgát, a mennyei Atya által rábízott feladatot végzi, építi az Isten Országát! Az emberek körülötte gyógyulnak, megtérnek, jobbak, szebbek, tisztábbak lesznek. Ez a mi dolgunk is, tegyük szebbé környezetünket, mindazokat akikkel az isteni gondviselés összehozott. Szent Ferenc egy alkalommal amikor egy mandulafát látott, így szólt: »Mandulás testvér, beszélj nekem Istenről.« És a mandulafa kivirágzott!
Nem tudjuk, hogy milyen idők jönnek, lám a gyűlölet, a gonosz néhány huszonéves terrorista által Oroszország szívében milyen hatalmas pusztítást képes végezni. Lelkünket erősítsük meg, hisz nem lehet tudni, hogy mikor, hol köszönt ránk nagypéntek, de ha Krisztus igéiben fürdetjük a lelkünket, akkor erősek leszünk és a Golgotán, még ha megalázva a vérünket is ontják, az nem a kárhozatunkra, hanem üdvösségünkre fog válni.
Éljünk úgy, hogy virágozzon ki mellettünk minden fa, és minden ember teremje a jócselekedetek gyümölcseit. Szó nélkül is, egész lényünkkel, minden percünkben beszéljünk Isten irgalmas, irántunk való végtelen szeretetéről, a folyamatosan újjászülető reményről, a jóság diadalmas győzelméről. Ahogy a tavaszi nap a magból kicsalja a hajtást, az életet, úgy mi is vidám, jóízű szeretetünkkel borítsuk virágba a környezetünket a velünk találkozó embereket. Nem kell keresnünk az identitásunkat, mert a világot virágba borító szeretet a hivatásunk és nem csak nagyhéten, hanem az év minden egyes napján!
