"Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.”
Jn 6,40
A világ gondját-baját búsulva, oly sokat szorongunk, idegeskedünk. Nézzük a szomorúbbnál szomorúbb híreket és elbizonytalanodva meg - meg állunk, pedig a mi dolgunk nem az, hogy a világ búját-baját búsulva bandukoljunk, félelemtől marokraszorított szívvel a világvégét várva, hanem Krisztus gyönyörű ígéreteiből erőt merítve, nekünk lendülettel a szeretet földjét, Isten Országát kell építenünk.
A képen látható erdészek Kárpát-medence különböző helységeiből jöttek és elültettek 150 tölgyfa csemetét a Piski csatatéren. A gyönyörű tavaszi napsütésben jó volt együtt lenni, az 1849. febr. 09-én elesett közel 1500 katona emlékére ezt a díszerdőt életre hívni. Ők életüket adták, mi emlékük elött e facsemetékkel tisztelgünk. Tesszük mindazt amit tehetünk.
Tanuljunk a fáktól, a bomló tavaszi virágoktól, ők nap mint nap teszik a dolgukat és nem foglalkoznak az emberek háborgásával, a meggondolatlan háborús uszításokkal. Mi is ilyenek kell, hogy legyünk, nap mint nap tegyük meg mindazt amit állapotbeli kötelességeink szerint meg kell tegyünk. Világunkat nem az aggodalom, szorongó pánikolás, hanem a kitartó, becsületes munka, jókedvű magnificatot éneklő szolgáló szeretet viszi előre.
Hálás szeretettel köszönöm a magyar erdészek jóságát, az adományba kapott facsemetéket és imádkozom, hogy az élet felfakadjon e kis fákban és létükkel hirdessék, hogy a bomló élet legyőzi a világunkat fojtogató háborús gyűlöletet.
Isten áldását kérem, hogy a csemetékben a hősök emlékét hordozó élet, bennünk az áldott béke növekedjen bőségesen!
