"Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen!" 

Jn 16,23

Uram, szeretnélek szavadon fogni és kérésemmel eléd térdelek. Életerőt, lendületet, egy új ébredést kérek népem, keresztény egyházam számára. Az anyagi javak hajszolásában nagyon elfáradtunk. Épülnek a szebbnél szebb házak, paloták de templomok is, pazarul berendezve, minden igényt kielégítő felszereléssel. Városaink még soha nem néztek ilyen jól ki, útjaink megújultak, hatalmas bevásárlóközpontok csalogatják a szebbnél szebb portékákkal a vásárlókat, de a gyárak, még a kisebb kézműves műhelyek is lassan skanzenbe vándorolnak. Nincs ember aki dolgozna, olcsóbb messzi idegenből behozni a szükséges használati dolgokat, de még az élelmiszereket is. Egy falusi bádogos ismerősömmel találkoztam és döbbenten láttam, hogy Indiából jött segédmunkásokkal dolgozik. Igen, egy egyszerű csatornaszerelő kézműves sem kap maga mellé segédmunkást, úgy kell azokat más földrészről importálni. Amúgy a bádogot az ereszhez szintén egy más földrészről rendeli, formára vágva, igény szerinti színre festve.  

Nem tudom, hogy a világ mai vezetői szoktak-e álmodni, de azt gondolom, hogy Nebukadnezár uralkodó álmán, melyet Dániel próféta fejtett meg, mindannyian elgondolkodhatunk: 

"Amit láttál, ó király, az egy hatalmas szobor volt. Ez a szobor nagy volt és fényes, magasra emelkedett előtted, és rettenetes volt a tekintete. A szobor feje tiszta aranyból volt, melle és karjai ezüstből, hasa és ágyéka bronzból, lábszárai vasból, lábai meg részben vasból, részben agyagból. Ezt láttad, míg a (hegyről) le nem vált egy kő anélkül, hogy hozzáért volna valakinek a keze. Ez eltalálta a szobor vas­ és agyaglábát és darabokra zúzta. Ekkor egyszerre összetört a vas, az agyag, a bronz, az ezüst és az arany, s olyanná lett, mint nyáron a szérűn a por, amelyet felkap a szél, úgyhogy nyoma sem marad. A kőből pedig, amely eltalálta a szobrot, egy nagy hegy lett, amely betöltötte a földet. Ez volt az álom." Dániel könyve 2,31

Hatalmas paloták, gyönyörű templomok, égbetörő vágyak, álmok, gyönyörű ruhák, drága autók, pazar világ, de a láb amin áll ez a nyugati világ, az mindinkább sárrá válik. Nézzünk lefelé, mi van a hatalmas, csillogó - villogó aranyló fenti világunk alatt? Hány gyermek születik, és közülük hányan válnak szorgalmasan dolgozó, világunkat tovább vivő, nagykorú keresztényekké? Félő, ha egy leguruló kis kő nekicsapodik világunk lábának, az össze fog dőlni. 

Uram, eléd térdelek a szombati csendben és gyógyírért imádkozom. Kétezer évvel ezelőtt kérdéseinkre életed volt a válasz, a betlehemi barlang, a názáreti egyszerű élet! Életed prófétai tett, léteddel utat mutatsz! Te írtad a saját életrajzodat, és az gyógyír, recept nekünk! Segíts visszatalálni abba a názáreti csendes, egyszerű életbe, melyet te is éltél kétezer évvel ezelőtt édesanyáddal Máriával és Szent Józseffel, nevelő apáddal. Segíts megtalálni a helyes viszonyt az anyagi javakkal. Segíts a szükségleteinket és a felkorbácsolt vágyak által hajtott igényeket szétválasztani. Segíts megújulni szeretetben, békében. Pünkösd szent ünnepére  készülve ezt kérem tőled, Urunk, Istenünk!

Bizalommal, 

Csaba t.   

Kép: Facsemetét ültetünk!

2024. május 11.