"Hiábavalóság, csak hiábavalóság, 

ezt mondja a prédikátor, hiábavalóság, 

csupa hiábavalóság. Minden hiábavalóság! " 

Prédikátor könyve 1,1

Döbbenten csodálom azt a fáradhatatlan küzdelmet, amelyet az emberek folytatnak a hatalomért, anyagi javakért, a társadalomban való felemelkedésért, a csillogó - villogó kívánatos mulandó javakért! Tudnunk kell, hogy mindaz amit létrehozol, az enyészeté lesz! Ruhád, házad, a te babusgatott tested, minden, de minden ezen a földön semmivé válik, akár a tojáshéj melyből az élet kikel! Ilyenkor tavasszal, az erdőben járva a fák alatt szebbnél szebb tojáshéjat lehet látni. A kismadár vígan énekel, a tojáshéj elporlad, elenyészik, nincs értéke a madár számára. 

A tárgyak annyit érnek, amennyire az örök életet hordozták, szolgálták! Az a nap, az az óra melyet nem az élet befogadására, szolgálatára szenteltél, hiábavalóság, csupa hiábavalóság, elpocsékolt üres idő! Mielőtt kezedet nyújtod valami után, mérlegeld annak az örök élet szempontjából a valós értékét! Nézd meg a csatolt képet! A keresztény Niceából, ahol 325-ben, 1700 évvel ezelőtt megfogalmazta több száz püspök a hitvallást az első egyetemes zsinaton, ennyi maradt egy tó fenekén, egy bazilika körvonala. Ma ott nincs egyetlen templom, kápolna, szentély, de mégis ma közel két milliárdan valljuk az ott megfogalmazott hitvallást! Nem a tárgyak a fontosak, hanem az eszme, a lélek, melyet hordoznak!

Szeretettel, 

Csaba t.