A csendes őszi este van, úgy érzem, hogy írnom kell nektek, innen, a Genezáreti-tó partjáról, Jézus városából, Kafarnaumból egy levelet.

Sokat gondolok mostanában rátok, Európa fiataljai – a francia és nyugat-európai nagyvárosok utcáin bolyongó, lázadó és útkereső nemzedékre. Érzem a bennetek dúló feszültséget, az elégedetlenséget, sőt a radikalizálódást is. A világ elbizonytalanodott a ránk zúduló zűrzavar láttán. A jóléti, fogyasztói társadalmat mindenáron fenn akarják egyesek tartani, ám ez a hajsza háborúkhoz, erőszakhoz és kontrollálatlan belső feszültségekhez vezet. Teljesen érthető, hogy ti nem akarjátok ezt a kiüresedett, csak az anyagiak hajszolásáról szóló világot! Joggal kérdezitek: van-e reális alternatíva előttünk?

Ferences szerzetesek ruhájában, itt a tóparton sétálva, tisztán hallom a kétezer évvel ezelőtt elhangzott krisztusi szavakat. Megváltónk ebben az őszi estében engem, s velem együtt benneteket, mai fiatalokat is – akárcsak a történelem oly sok nemzedékét – szelíden megszólít:

„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek, én felfrissítelek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljátok meg tőlem, szelíd vagyok és alázatos szívű – s nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,28–30)

Kedves Fiatalok! Jézus olyan utat mutat, amely kétezer év óta az egyetlen járható útnak bizonyult a krízisek orvoslásában. A radikalizmus, a rombolás és a gyűlölet soha nem hozott békét – csak az elkötelezett, mély, krisztusi szeretet képes gyógyítani és újjáépíteni a világot.

Nézzünk körül a történelemben!

1. Nagy Konstantin korát folyamatos polgárháborúk és a széteső Birodalom megannyi krízise sújtotta. Krisztus szelíden őt is megszólította: „E jelben győzni fogsz!” Konstantin a kereszt jelével nemcsak győzelmet aratott, hanem a birodalomban élő sokféle népet is békésen Krisztushoz vezette. Szabad vallásgyakorlást adott a keresztényeknek, s ezzel a széteső pogány világban a krisztusi szeretetre épülő új civilizáció alapköveit lerakta.

2. Nagy Károly a korai középkor zűrzavarából, a népvándorlás megosztottságából, Krisztus hívására és hathatós segítségével megteremtette a keresztény Európát, és egy új, virágzó, békés korba vezette kortársait. Felismerte, hogy az igazi egységet nem a fegyverek ereje vagy a kívülről ránk erőszakolt törvények, hanem az evangéliumból fakadó közös hit tartja fenn. Iskolákat alapított, pártfogolta a kultúrát, és a közös Krisztusba vetett hitre alapozta az európai népek testvéri szövetségét.

3. Szent Ferenc korában, a keresztes háborúk forrongásában, égő máglyák és fegyverek árnyékában Ferencnek sikerült újjászületést hoznia, s visszavezetnie kortársait Jézushoz. Nem gyilkos háborúval vagy politikai manipulációval érte el egy új világ születését, hanem a radikális evangéliumi szegénységgel és az alázatos szeretettel, Jézus Krisztus evangéliumába vetett rendíthetetlen hitével. Megmutatta, hogy a gazdagság hajszolása helyett a teremtett világ tisztelete és a testvéri megosztás hozhat egyedül valódi békét a széthúzó társadalomba.

4. Az újkor nagy szentjei – Avilai Nagy Szent Teréz, Loyolai Szent Ignác, Salézi Szent Ferenc, Kis Szent Teréz és számtalan társuk – a hitújítás és a vallásháborúk nehéz időszakában belső újjászületésre és a Krisztushoz való visszatérésre hívták sikeresen az emberiséget. Nem a mások bírálatával kezdték az újjáépítést, hanem saját szívük átalakításával és az imádságos élettel. Megmutatták, hogy a válságokból kivezető út mindig Istennel folytatott párbeszéddel kezdődik, a személyes megtérésen és az irgalmas szereteten keresztül vezet.

A történelem során, amikor a társadalom visszatalált Istenhez, elcsendesedtek az indulatok, s megszületett az áldott béke, virágzott a jólét, a tudomány, a művészet és a testvéri megértés. Ne a rombolásban, hanem a krisztusi szeretet építő erejében keressük korunk kríziseire a választ!

Hagyjuk, hogy Krisztus vezessen bennünket. Jézushoz kell fordulnunk! Ő ma is kitárt karral, végtelen szeretettel vár bennünket: képes nemcsak megszólítani, hanem békességre és termékeny életre is vezetni mindannyiunkat. Van benne annyi vagányság és nagyvonalúság, hogy nem kérdezi, honnan jöttök; csak azt kérdezi: szeretsz engem? Szeretnél egy békés, tiszta, gyűlölködésmentes világban élni; szimbiózisban nemcsak az embertársaiddal, hanem a teremtett világgal, a megsebzett Földdel s az összes élőlénnyel? Csak annyit kell mondjál te is, mint Szent Péter a nagypéntek utáni héten itt a tó partján: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek Téged!”

Ha meghallod bensődben Krisztus hívását, és szeretnéd követni is őt, tűz a ruhádra egy Tau-keresztet, vagy hord ezt a jelet a nyakadban! Krisztus korában a rabszolga bőrébe volt égetve az ő ura nevének kezdőbetűje. Mi Isten képére teremtett emberek vagyunk. Theos – Isten nevének a kezdőbetűje, a békesség és az Istenhez való tartozás jele! Szent Ferenc fiai is ezt az egyszerű, fából készült kis keresztet választották. Legyen ez a kitűző a mi látható hitvallásunk, amelyben összetartozunk, s amelyből mindenki láthatja, hogy a béke követei vagyunk e zűrzavaros világban!

Krisztus mindannyiunkat vár: 

Csaba t.

Kép: Szent Péterrel mi is mondjuk: Szeretlek Téged!