Szent Piroska, (1088 -- 1134. augusztus 13.) Árpád-házi magyar királylány, Iréne (Eirene) néven bizánci császárné. Piroska, Szent László magyar király és Adelhaid rheinfeldi hercegnő elsőszülött gyermeke, II. (Komnénosz) János bizánci császár felesége, Szent Iréne néven mai napig a görög-keleti egyház legnagyobb női szentje. Kultuszát a római és görög katolikus egyház is átvette és ugyancsak szentjei közé sorolja.

Szent László királyunk leányának méltatlanul legfeljebb  mindössze pár sor jut  a történeti  munkákban, míg a körülbelül egy évszázaddal később élt és tevékenykedett szintén Turul nemzetségbeli Erzsébetről  és Margitról  könyvek  sokasága látott napvilágot, addig Piroska a „magyar   történelemmel  foglalkozó munkák sokaságában, szerencse, ha egyáltalán  említve  van. A  vallásos  könyvek esetében sem jobb a helyzet, a szentek  életével foglalkozó  lexikonok némelyike  meg  sem említi, még  apjának, Szent Lászlónak életével kapcsolatban  sem.”

Piroska mindössze két esztendős volt, amikor édesanyja, Adelhaid meghalt, majd 1095. július 29-én édesapját is elveszítette. A hét esztendősen teljes árvaságra jutott hercegnő 1095-től évekig unokabátyja, Könyves Kálmán udvarában élt. Könyves  Kálmán  műveltségét, széles  látókörét  ismerve, nem  lehet  kétséges, hogy  Piroska a kor legjobb, királylányhoz méltó nevelésében  részesült.

16 évesen nehéz lépésre kényszerítette az ország érdeke, mert 1104-ben eljegyezték a bizánci császár fiával. Alexios császár fia, II. Komnenosz János 1104-ben vette feleségül Piroskát, akinek át kellett térnie az ortodox vallásra, melynek során az Iréne (Béke) nevet kapta. Harminc évi házasságuk alatt nyolc gyermek, négy leány és négy fiú született, köztük a későbbi császár Komnénosz  Manuel, Bizánc történetének elismerten legtehetségesebb uralkodója.

Alexios császár halála után a hadidiadalokat szerzett János került a trónra és Piroskából bizánci császárné lett. Piroska a bizánci udvarban sűrűn fogadott szentföldi zarándokokat és küldötteket Magyarországról, hazájának soha nem fordított hátat, többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között. Feljegyezték róla, hogy a világ legnagyobb trónjának hiú pompája mindvégig idegen maradt számára, ő csak a szenvedő és nélkülöző tömeget és a segítségre szorulókat látta.

Az Árpádok leánya minden energiáját erre összpontosította és, hogy segítő szándéka maradandó legyen, nagyszabású építkezésbe kezdett. Megnyerte a császárt is terveinek és építésze, Nikephoros kőbe álmodta a császárné által elképzelt monostort. Épült a Megváltó Krisztusnak (Pantokrator) felajánlott monostor és a vele egybeépített 50 ágyas karitatív kórház és fogyott az arany és fogyott a nyolcgyermekes édesanya ereje, hiszen Piroska két kézzel szórta mások megsegítésére. A monostor az alapítólevél tanúsága szerint biztosította az orvosi felszereléseket, az orvos és nagyszámú kisegítő személyzetet, gondoskodott az éhezők élelmezéséről, a halottak temetéséről. Szervezetileg a monostorhoz tartozott, de a városon kívül épült fel egy külön részleg, az elmebetegek kórháza.

A betegek és rokkantak javára követendő ellátások messze korát megelőző, korszerű szellemben íródtak. A Piroska által megálmodott és alapított kórház, mely túlzás nélkül a világ első modern kórháza volt, a későbbiekben az Arab Birodalom és a középkori Európa kórházainak építésekor is példaképül szolgált.

Moravcsik Gyula  csaknem kilencven  éve (1923) állapította meg a Pantokrátor kórházzal kapcsolatban: „ Az  emberbaráti intézményeknek a berendezése  (…) a  fejlettség  olyan  magas  fokát  mutatja, s  oly meglepően  emlékeztet a  modern kórházakra, hogy alig  tudjuk  elhinni, hogy  mindez  a XII. századi Bizáncból való”.

Piroska nem élhette meg nagy művének befejezését, 1134 nyarán elkísérte férjét egy kisázsiai  hadjáratra, ahol súlyosan megbetegedett. Halála előtt, bizánci szokás szerint felvette az apácafátyolt és felvett egy különös szerzetesi nevet is – Xene -, melyen eltemették. E görög név jelentése: idegen, minthogy Piroska is mindvégig idegen volt és az is maradt új hazájában, Bizáncban, ahol egész életében hasznos célra fordította ősi turul erejét. Szent László leánya, a szegényekkel, elesettekkel együtt érző és segítő magyar emberségnek gyönyörű példája, melynek hagyományait később Szent Erzsébet vitte nyugat felé és melyet Szent Margit is gyakorolt. Az Árpádok leányának hamvait hatalmas pompával hajóval  szállították  a  fővárosba  és  az  általa  emelt Pantokrátor  monostor  templomában  helyezték  nyugalomra. Közvetlenül halála után az ortodox egyházban szentté avatták, az isztambuli Hagia Sophia bazilika mozaikképe és magyar emberek szíve örökké őrzi csodálatra méltó emlékét.

Szent Piroska mozaikképe a Hagia Sophia bazilikában

www.szeretlekszekelyfold.hu

{zoomcat catid=1699}