Déva, 2006. július 1.

Szeretett Mennyei Atyám! 

Szívem tele van örömmel, fénnyel. Most jövök Szovátáról a nagycsaládos táborból. 10 család volt együtt, az elmúlt héten, olyanok, akik 3-8 saját gyermeket vállaltak, nevelnek, a Te nevedben, katolikus, református vallásúak, de mindannyian Beléd vetett élő hittel, és szeretettel indultak el, ezen a csodálatos úton. A statisztika szerint 5,2 gyerek volt az átlag. Hogy őszinte legyek én ezt csak elhittem, mert nem tudtam utánaszámolni, úgy nyüzsögtek a gyerekek.

Jó volt látni a tiszta szép nagy családokat. Látni, ahogyan nemcsak a szülők, de a nagyobb testvérek is lehajolnak a kicsikhez, ahogy átölelik egymást, és mindent szeretettel megosztanak. A Te vonásaid, a Szentháromságos szeretet vonásai a legváratlanabb percekben tűntek fel itt is, ott is, is. Jó volt látni felsejlő tiszta arcodat. 

Uram, nehéz a szeretet útja, de csodálatos! Szemem előtt van az egyik jóságos anyuka, ki elfáradt, zsémbes gyermekét babusgatta, türelmesen kivárta, míg gyermeke elhallgat, megnyugszik. Jó volt látni, hogy az anyák, akik sok gyermeket felneveltek, tapintatosan nem vették át a gyermek félelmeit, az apró, de a gyermeki szív számára végtelenül fontos terheket, hanem anyai gyöngédséggel adták át rendkívül nyugodt derűjüket, élő hitéből fakadó lelki békéjüket. 

Olyan jó tudni, hogy a szülők tőled kapták ezt a szép vonást, hisz Te is szelíden kivárod, míg pánikba esett, fáradt nyűgös gyermekeid megnyugszanak, elmerülnek a te végtelen nyugalmadba, mely feltartóztathatatlanul, szelíden mindent kiigazít, elrendez, jóvá tesz ezen a földön.

 Atyám, szeretettel kérlek, hogy segíts, hogy segíteni tudjunk népünk nagycsaládjain. Gyermekvédelmi központjaink minden lakója egy-egy reményekkel induló család széthullásának a következményei. Ha a családokat együtt tudnánk tartani, ha a szívükben lévő kezdeti lelkesedést fenn tudnánk tartani, és azt ki tudnánk bontakoztatni, megteremtve az anyagi, lelki, szellemi életterüket, akkor hiszem, hogy „árvaházaink”, otthonaink elnéptelenednének. Segíts Uram, hogy munkanélküli legyek! 

Külön köszönöm a szovátai munkatársaimat: Igen jó volt jónak lenni, látni a szovátai ház vezetőit, nevelőit, hogy egy éves hosszú fárasztó munka után befogadták családjaikba a „vendég” nagycsaládokat, és megosztották velük nemcsak a kenyerüket, hanem otthonaikat és minden idejüket is. A magam, de a Te nevedben is, nagy szeretettel köszönöm áldozataikat! 

Csaba t.

Fotók: korondi napközis gyermekek és tanítójuk, 2006. június.

{zoomcat catid=37}