„Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” Miért nem lehet örvendeni annak, hogy egy vak meggyógyul és lát? Miért komplikálódik el az, ami olyan egyszerű?
Iskolába menni fáj a lábam, hazajönni nem fáj semmi - mondta csillogó szemmel a nagy igazságot a dévai otthonunk egyik apró gyermeke! Még a nagyobb kamaszok is zokszó nélkül képesek rövid idő alatt hosszú szövegeket kívülről megtanulni, játszva előadni egy - egy színdarabot, de az iskolába egy - két szakasz versnél, vagy egy képlet elsajátításánál lefagynak, és sokszor minden olyan erőltetett, torz lesz! Miért van ez így? A gyermek kíváncsi, jó tanulni, jó tanítani, de akkor ami ilyen egyszerű, az miért kuszálódik össze, miért lógnak az órákról a gyerekek, s érzik sokszor úgy, hogy ők és a tanárok nem egy csapatban játszanak?
Talán mi tanárok, nevelők több játékosságot, vidámságot kellene az óráinkba belelopnunk, s ti gyerekek jó lenne ha megpróbálnátok az iskolában eljátszani jókedvvel, akár egy színdarabban előadni a nagyszerű, figyelő, kíváncsi diákot! A jó tulajdonságokat erényeknek nevezzük, ezek tudatos gyakorlása, elsajátítása nagyon fontos! Próbáljunk meg jók lenni, figyelni, hiszem, hogy néhány próbálkozás után már tökéletesen fog menni! A tudatosan vállalt, gyakorolt jó tulajdonság, szép erények lassan beépülnek személyiségünkbe, ez a jellemnevelés, önmagunk tudatos felépítése!
Új hét, új lehetőség, fussunk neki a tanulásnak, tanításnak, világunk érdekes, csodálatos titkainak felfedezésének, önmagunk formálásának, nevelésének! Hiszem, ha komolyan erőlködünk, ledőlnek a bennünket elválasztó, sötétséget jelentő falak, s egy olyan csodálatos tájra juthatunk, melyet jó bebarangolni, hol öröm embernek lenni!
Bizalommal,
Csaba t.
Kép: Szent László élete, előadják a Csíkszentsimoni Szent László Otthon diákjai
Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Siloe annyit jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.
A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: „Ez az!” Mások pedig: „Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: „Én vagyok az.”
Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni.
Ezt válaszolta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok.”
A farizeusok közül egyesek megjegyezték: „Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azonban így szóltak: „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük.
Azután újból faggatni kezdték a vakot: „Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: „Hogy próféta!” A zsidók ezt felelték neki: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?” És kitaszították őt.
Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte.
Azután Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is vakok?”
Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”
„Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” Miért nem lehet örvendeni annak, hogy egy vak meggyógyul és lát? Miért komplikálódik el az, ami olyan egyszerű? 