Dsida Jenő: Valami eltörött

Az őszi alkony mély, parázna

vággyal simúl a hegy fölé,

beteg szélben liheg

a hamvadó nap parazsára.

Sok vén, eső locsolta háznak

falán rikolt a nyomor-plakát.

Autóbuszokon vézna emberek

döcögve fáznak.

Szemek futnak a hideg holdig.

Egy kisfiú a szívét fogja,

a toronyra néz, a levegőbe:

úgy fél, hogy összeomlik.

Senki se tudja, mit veszített,

de a sétatéren, a híd alatt,

az ágyban, a csókban, a zsebében

valamit mindenki kutat.

Valahol valami eltörött,

valahol valami nincsen rendjén.

...Künn a határban Kain zokog

a holt Ábel fölött.