Elbúcsúztak Fekete Andrástól

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szent_Kozosegek_FeketeAndrasOFMtemetese.jpgGyászolók sokasága töltötte be a Margit körúti ferences templomot január 5-én délelőtt, ahol ünnepi zsolozsmával és szentmisével búcsúztak Fekete András OFM szerzetestől.

A hozzátartozók, barátok, ismerősök az imaóra előtt a szentélyben elhelyezett koporsónál róhatták le kegyeletüket. A 11 órakor kezdődő misére – amelynek főcelebránsa Berhidai Piusz tartományfőnök volt – az ország valamennyi ferences plébániájáról érkeztek testvérek.
Szentbeszédében Lukovits Milán OFM felidézte rendtársa utolsó szavait. „Amikor hazakerült a kórházból, már igen gyenge volt, alig beszélt, s hátralévő idejében csak ezt az egy szót mondta ki: »Igen!« Ezentúl az ő élete is súlyt ad e szónak, amely így egyszersmind megjelöli, összefoglalja az ő személyét.”
Visszaemlékezett arra is, hogy András atya igazgatóként szolgált éveiben milyen fontosnak tartotta, hogy a ballagási tarisznyák átadásakor minden végzősnek mondjon egy-két személyes mondatot. De nemcsak a diákok felé, hanem a tanárok felé is nagy figyelemmel fordult: nyaranta lelkigyakorlatokat is tartott kollégáinak. Prédikációja végén Lukovits Milán külön méltatta Fekete András ápolóját, aki több mint két éven át szakszerűen gondozta, és hihetetlen tisztelettel segítette az idős ferencest. „Megerősítette önbecsülését, derűjét élete utolsó szakaszában. Advent negyedik vasárnapján halt meg, így ezt a karácsonyt már az angyalokkal és Szent Ferenccel együtt ünnepelte.”
A szertartást követően hárman adtak külön hálát András atyáért. Szelényi-Gidófalvy Barbara, aki 1994-ben András atya osztályában érettségizett a szentendrei Ferences Gimnáziumban, így idézte fel a szerzetes alakját: „Az volt a vágya, hogy – azon túl, hogy az életben megtaláljuk a hivatásunkat – rátaláljunk az Isten felé vezető útra is. Felemelő volt azzal szembesülni a banketten, hogy mindannyian az Isten vezetését keressük az életünkben. Élete nagy példa arra, hogy földi életünk felkészülés az örök boldogságra.”
Bognár Ferenc, egykori tanártársa beszédében arra emlékezett vissza, hogy a felvételik alkalmával Fekete András hogyan kereste a diákokban a tudáson túl a lelket is, mondván: a lélek ugyanis adhat tudást, de a tudás nem adhat lelket. András atya a szülőket arra is kérte, hogy mindig csomagoljanak uzsonnát a diákoknak, mert általa nemcsak az ételt, hanem az otthon gondoskodó szeretetét is adják gyermekeiknek.
Végül Szabó Anikó mondott búcsúbeszédet, aki az első és az utolsó találkozásukról szólt: „Legelső emlékem rólad – amikor nekem még csak Andreás atya voltál, mert csak így tudtam kimondani a neved – négyéves gyermekként, hogy édesapám ölében ülve, karjára hajtva a fejem, alszom a kilenc órai miséden, és örülök, amikor az »Engesztelődjetek ki szívből egymással!« mondatra felébredek, mert tudom, hogy hamarosan vége lesz. Pontosan huszonegy évet ministráltam melletted. Köszönöm, hogy még egy évvel ezelőtt is »a legszebben olvasóm«-ként köszöntöttél, az utánozhatatlan mosolyoddal. A Jóisten akaratából ez lett az utolsó személyes emlékem rólad.”
A megható visszaemlékezések után a koporsót a rendház kriptájában tették végső helyére: ide már csak a szűk család követte az asszisztenciát, a templomban maradottak a kivetítőn figyelhették a szertartást.
Fekete László P. András szerzetespap, tanár, a szentendrei Ferences Gimnázium egykori igazgatója 2020. december 20-án hunyt el. Életének utolsó két évtizedében egyre több betegség akadályozta feladatainak ellátásában, melyeket türelemmel viselt, de egyre több mindent el kellett engednie. Végig megőrizte titokzatos, kedves mosolyát, mely az Istenbe vetett, halhatatlan reményéből táplálkozott.
Forrás: Ferencesek.hu
Fotó: Somogyi András
Magyar Kurír

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

„A bennünk lévő életerő, a tisztaság, a jóság iránti vágy ha nem találja a végtelenbe torkolló medrét, akkor parttalanul szétfolyik, fájdalmat, céltalan pusztulást okoz. A bűnbánat lényege, hogy rátalálok önmagam medrére, és a bűn gátjait áttépve nyugodtan, szabadon hömpölyögve elindulok a végtelen tenger felé, nagy hajókat hordozva hátamon, kenyeret adó malmokat hajtva. Szívemből életadó forrás fakad, s létem kis patakja a szorgalmas napjaimtól duzzadva, békésen Isten irgalmasságának tengere felé folyik.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Ma 2021. január 27. szerda, Angelika napja van. Holnap Károly és Karola napja lesz.

Szentferencalapitvany.org

Nap Szentje

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

Mit csinál az Isten? 4/7

Eljött az az idő, amikor az emberek szennyesét sokkal nehezebb elrejteni, mint régebben, de ez nem jelenti azt, hogy rosszabbak vagyunk, hanem a tisztulás újabb állomásához értünk.
Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube