P. György Alfréd MI pünkösdszombati búcsús beszéde

Főtisztelendő, excellenciás érsek atya, püspök atyák, tartományfőnök atya, Istennek szentelt testvéreim és nővéreim, egyházi és állami méltóságok, barátaim! Zarándok testvérek! Mária gyermekei a Kárpát-medencében! Gyergyóalfalvi, gyergyószentmiklósi, csíkszentdomokosi, nyíregyházi, ausztriai magyar zarándokok, a Márton Áron Zarándoklat zarándokai, a remény zarándokai, a remény hordozói! Kedves beteg és szenvedő testvérek, akik nem tudtatok eljönni, de lélekben itt vagytok velünk! Kedves égi édesanyám, segítő csíksomlyói Szűz Mária, hazajöttünk hozzád, hogy gyógyíts és megáldj!

Egészen szép vagy Mária, örömünknek oka, remény csillaga, szomorúak vigasztalója, betegek gyógyítója, Szentlélek virága! Hogyan becézhetnélek téged, Isten anyja, egyház anyja, hazajöttünk hozzád! Mária, te Isten mosolya!

Mikor és hol érezzük otthon magunkat vándorlásunk útján? Ott, ahol az otthon élménye összeköt bennünket, összeköt veled, Mária. Mindig is szerettem volna közel kerülni hozzád, a közeledben lenni! Most itt vagyok, lelkem szülőföldjén.

Eljutottam hozzád, a betegek gyógyítójához, Lourdes-ba is, amint megígértem gyermekként, ha meggyógyítasz, pap leszek, és elmentem hozzád Lourdes-ba már szerzetesként, vártam a gyógyulást ott, a lourdes-i barlangnál. Ott, amikor a vízben alámerültem a gyógyító forrásnál. És csalódtam. Úgy éreztem, nem gyógyítottál meg. Akkor miért az egész? Mi az élet értelme, miért a küzdelem? Mit kezdünk a csalódással? És lelkemben gyermekként lázadtam égi édesanyám ellen. Akkor mi értelme van az életnek, annak, hogy itt vagyok, a te lábaidnál gyermeki bizalommal?! Mutasd meg ittlétem értelmét. Mutasd meg életem értelmét. Akkor, ebben a feldúlt lelkiállapotban elkezdtem imádkozni, imádkozni az Üdvözlégy Máriát, és kimentem a lordes-i barlanghoz. Miközben imádkoztam, egy fiatal fiú, egy 25 éves férfi jött hozzám és megszólított: Atya, magyarázza el nekem, hogyan kell imádkozni a rózsafüzért. Rendi habitusban voltam, ezért szólított így. Azt válaszoltam, nem tudom elmagyarázni. Az imát nem elmagyarázni kell, hanem imádkozni. Gyermekeiteket ne küldjétek a templomba, hanem együtt menjetek. Az imát nem magyarázni kell, hanem imádkozni. Gyere, együtt mondjuk el az imát!, mondtam a fiatalembernek. Elmélkedjük át a rózsafüzér titkait, megváltásunk titkait, a megtestesülést, a megváltást, az üdvösséget. Máriát Jézussal együtt a megváltás pillanataiban. Imádkozzuk el. Imádkozzunk együtt. És akkor titokról titokra átelmélkedtük Mária és Jézus életének meghatározó pillanatait, döntő találkozásait, és elimádkoztuk a rózsafüzért. Nem emlékszem már, hogy mennyi idő telt el. Azt mondta ez a fiatalember, aki még rövid idővel ezelőtt az Üdvözlégy Mária imádságát sem ismerte: Köszönöm, atya, most már nem múlik el nap az életemből, hogy ne mondjam el a rózsafüzért. Csodálatos élmény volt.

Kértem az élet értelmét, kértem édesanyámtól, Máriától, az égi édesanyától a segítséget. És megkaptam, feladatot bízott rám, bizalmat szavazott! Nem sértődött meg, hogy lázadtam, hogy csalódtam, hanem megbízott, küldetést adott. Tanítsd meg az embereket imádkozni! A csalódásban, a szenvedésben, a fájdalomban, a reménytelenségben tanítsd meg őket remélni.

Testvérem, erre hív ma Mária itt, az ő lábainál. Tanítsátok meg gyermekeiteket imára kulcsolt kézzel élni. Tanítsátok meg gyermekeiteket imádkozni. Az imádság a remény kapuja, a remény bölcsője. Emlékszel, ki tanított meg téged imádkozni? Engem nagyanyám… Ha emlékszel, adj hálát érte! Emlékszel, kit tanítottál meg utoljára imádkozni? Kinek kulcsoltad imára kezét? Gyermekednek, szülődnek, egy betegnek?

Nagy felelősség a mai békétlen világban. Ez a mi fegyverünk, az imádság, a rózsafüzér, az engesztelés. Lefegyverző bizalom és remény! Most már nem voltam csalódott. A remény hordozója kell hogy legyek!

Mindannyian azok vagyunk! Nekünk is imádkoznunk kell! Valahogy így: Egyszer egy lelkigyakorlatot tartottam valahol Erdélyben. És az egyik bácsi azt mondta, plébános úr, én úgy imádkozok, mint egy asszony. Hát az asszony hogy imádkozik? — kérdeztem vissza. Úgy, hogy minden nap elmondom a rózsafüzért.

Milyen szép az, hogyha az édesanyákra és az asszonyokra gondolunk, mint imádkozókra. Összefonódik velük bennünk az imádság. Ha azt mondom, hogy édesanyám, nagyanyám, nővérem, húgom, feleségem, akkor ők, akik imádkoznak a családunkban?

Gyöngéddé kell válnunk, hogy úgy imádkozzunk, mint egy asszony, mint egy édesanya. Tanítsátok meg a családotokat imádkozni! És hogyha megtanítottátok imádkozni testvéreinket, vegyétek észre Mária könnyeit! Mária könnyeit, Mária sebzett arcát, a csíksomlyói Segítő Szűz Mária sebzett arcát, könnyeit. Máriának most is van oka a sírásra. Most, amikor nem is olyan rég kitört a háború a szomszédunkban, ott, Kárpátalján egy hölggyel beszéltem, aki a bombariadó közepette az egyik istenélményét, látomását mondta el. Üzenet volt számomra, és most ez üzenet számotokra is, amit most közvetítek. Látta Máriát, szemében könnyekkel, egy fekete palást volt rajta, fénylő csillagokkal. Az asszony megkérdezte Máriától miért sírsz és miért fekete a palástod? Azért fekete a palástom, mert gyászolok. S azért sírok, mert mind a két nép az én gyermekem, aki most háborúban áll. Az oroszok is és az ukránok is. Az orosz nép és az ukrán nép is mélyen Mária-tisztelő nemzet. A magyarok is és a románok is. A németek is, a romák is, minden nemzet a Kárpát-medencében Mária gyermeke. Fekete a palástja, szeme telve könnyel, Mária szenved, gyászolja gyermekeit! Mik azok a csillagok? A csillagok, leányom, mondta a látomásban Mária, a ti imáitok, a ti együttérzésetek. A ti testvériségetek.

Vegyük észre Mária könnyeit! Legyünk csillagok az ő gyászoló palástján. Testvérek vagyunk mindnyájan, Mária gyermekei, palástjának ékei! Ne csak Mária könnyét, de örömét is, mások örömét is vegyük észre! S mutassuk be Máriának, hozzuk el örömünket, hálánkat, ne csak kérjünk, könyörögjünk, hanem hálát is adjunk! A hálatelt lélek gyógyír a találkozásban.

Mária örömünknek oka, de szerezzünk mi is örömet neki. Szerezzünk örömet azáltal, hogy észrevesszük mások örömét, hálát adunk érte és bemutatjuk Máriának.

Szintén Kárpátalján történt. Amikor két barátom eljött Magyarországról, és segíteni szeretett volna. Nem csodálkozni kell, nem bámészkodni kell, nem híresztelni kell vagy pánikot kelteni, hanem szerető jelenlétben ott lenni! Azt, amit megtehetünk, tegyük meg! A békét nem hoztuk el. De kimentünk Kárpátaljára és egy idős bácsinak a kertjét rendbetettük. Megmetszették a szőlőt, a két magyar gazda, kivágták a veszélyes fát, összetakarították az udvart, miközben Miklós bácsi egy szál ingben, boldogan, ott állt az udvaron, s fürkésző szemmel nézte, vajon értenek-e a magyar gazdák az ő szakmájukhoz, vajon jól metszik-e meg a szőlőt, szépen takarítják-e föl a kertet? S akkor szóltam neki, hogy hideg van. Tavasz volt, de hűvös. Hideg van, Miklós bácsi, föl kellene venni egy kabátot, vagy menjünk be a házba. S akkor ez az idős bácsi felém fordult és azt mondta: ,,Tisztelendő atya, a boldog ember nem fázik!”

Fázunk mi, testvérek? Életünk zarándokútján, amikor egyedül vagyunk? Amikor szükségben vagyunk? Amikor családi körben vagyunk? Fázunk mi? A közömbösség, a közönyösség és az elmagányosodás hidegében fázunk? Legyünk életünk tevékeny szeretetével mások boldogságának az okai, szerzői. S hogyha örömet tudtunk szerezni, hogyha fölmelegítettük valakinek a félelemtől didergő, magánytól fázó lelkét, hozzuk el Máriához örömünket, mások örömét, s meséljük el neki, Mária, mi a te gyermekeid vagyunk, s olyan jó volt látni a boldog ember arcának ragyogását: Ragyogott, mint a te arcod! Mária, ha boldognak lát titeket mint édesanya, ő is boldog lesz.

Boldogságos Szűz Máriának hívjuk. Nemcsak azért, mert Jézus édesanyja, hanem azért is, mert a mi édesanyánk. Ne hagyjátok magukra a szenvedőket, az elesetteket! Jézus mindig kiválasztja a szenteket, Mária is kiválaszt magának szenteket. Így választotta ki Szent Kamill atyánkat is. A jubileumi évben az ő megtérésének 450. évfordulóját ünnepeljük. Szent Kamill azt mondta, légy olyan a betegágynál, mint a virág, ami illatát árasztja és betölti a szobát. A te szeretetednek az illata, a te jóságodnak az illata árassza el, töltse be szeretteid életét, a betegek, a szenvedők életét. Légy Isten irgalmának illata találkozásaidban! A remény jelévé, gyógyító jellé kell válnod e világban! Ahogy Szent Kamill atyánk mondta: ,,Cum matris corde!” Anyai szívvel légy jelen a beteg mellett. És ezt az anyai szívnek a szeretetét az ő édesanyjától és mennyei édesanyjától tanulta, ahogy a Szűzanya szeretettel állt a kereszt alatt, Jézus keresztje alatt, olyan szeretettel, olyan szívvel legyél, sebzett, de szerető szívvel legyél a szenvedő emberek mellett. ,,Cum matris corde!”, legyél a szerető remény zarándoka! A sebzett gyógyító. Bízzál Istenben és szeresd őt! Úgy, ahogy Mária tette és bizonyságot is tett róla kimondott igenje által. Igent mondani az életre! Igent mondani a szeretetre! Ez zarándok életünk feladata!

,,Egyetlen feladata életünknek, megmenteni a lelket!” — vallotta Szent Kamill. Mentsük meg, tisztítsuk meg lelkünket itt, Mária lábainál. Sajnos nem csak őseink erényeit, de bűneit is örököltük, mondja Márton Áron püspök atyánk, ha a remény zarándokai, a remény hordozói szeretnénk lenni, vigyázzunk, ne szennyezzük a környezetünket, lelki környezetünket, káromkodással és csúnya beszéddel. Ez népünk egyik rákfenéje. A káromkodás és a csúnya beszéd. Szennyezzük ezzel lelkünk környezetét, légkörét. Székelyföldön káromkodnak, Magyarországon töltelékszavakat használnak, oda nem illő, otromba, vulgáris szavakat. Gyermekek jelenlétében is. Ne szennyezzétek gyermekeitek lelkét meggondolatlan szavaitokkal! ,,Találjatok minden nap időt a csendre, hogy megálljatok és imádkozzatok. A csend az ima ajtaja, az ima pedig a szeretet ajtaja” — vallja Ferenc pápa. Imádkozzunk és engeszteljünk! Engeszteljük a káromkodásokért, a durvaságért, a sebző szavakért és cselekedetekért Isten Szent Lelkét!

Mária könnyei, sebzettsége, sebzett szíve, sebzett arca érintse meg szíveteket! Engedjétek meg, hogy fájjon, és hallgassatok el, csendesedjetek el, szálljatok magatokba! Ahány percet csúnyán beszélünk napjainkban, annyi percet hallgassunk és imádkozzunk. Őrizzük meg a hitet. A hitet megőrizni együtt zarándokként Mária lábainál: ez a mi hivatásunk, ez a mi feladatunk. Őrizzük meg a hitet és az emberi élet méltóságát a fogantatástól a természetes halálig. Őrizzük meg a család szentségét. Imádkozzunk, Mária anyai oltalma alatt, legyünk reményhordozók!

,,Imádkozzunk, hogy mindnyájan vigaszt találjunk a Jézussal való személyes kapcsolatban, és az ő szívéből tanuljuk meg az együttérzést tanúsítani a világ iránt!”, mondta XIV. Leó pápa a júniusi imaszándékában.

Együttérzést tanúsítani, együttérző szívvel jelen lenni a világban! Hinni azt, hogy ,,az Istent szeretőknek minden a javukra válik!” (Róm 8,28). Domokoson egy izomsorvadásban szenvedő fiatalember a betegségét azért ajánlotta fel, hogy a faluban ifjúsági csoport alakuljon. És megalakult! A fiatalember halála előtt két nappal egy számtanfüzetből kitépett, kockás lapra felírt sort adott nekem: Róm 8,28. Ez lett papi jelmondatom, ez egy Istennek felajánlott életből fakadt feladat. Ahogy Mária hitte és megélte. Éljük át az istenszeretet csodáját!

,,Az ember nem attól lesz nagy, hogy mások fölé kerekedik, hanem attól, hogy másokhoz leereszkedik. Nem mások kárára leszünk naggyá, hanem másokat szolgálva” — mondta Ferenc pápa. Megtartani, megmaradni. Nem mások kárára, hanem mások javára. Találékony, tevékeny szeretetben! A remény zarándokai lehajolnak, meghajolnak a szolgálatban, a szeretetben.

Légy te is a remény zarándoka! Megtenni több millió lépést, nem vonakodni a küzdelemtől, megtenni ezer kilométert a csíki áhítat, a magyar hit, a székely virtus, az imádkozó ember erénye. Hozd ide feszültségedet, fáradtságodat, félelmeidet, küzdelmeidet, Mária anyai szeretete megszelídít téged!

Legyél segítő jelenlét a szükségben. Legyünk együtt egymásért jelen, mint Mária gyermekei. Segítsünk a háború, az erőszak, az embertelenség, a természeti katasztrófák testi-lelki áldozatain. Parajd… a természet erejét ajándékba kaptuk, vigyázni kell rá! Háromszék… Otthont veszített családok, családot elveszített otthonok Kárpátalján és szerte a világon. Elvándorolt fiatal nemzedék reményvesztett pénzkeresése, szülők nélkül felnövekvő, vendégmunkás nemzedék. Jöjjünk vissza a nyeregbe, Mária lábaihoz. Földi, életünk reménycsillagához! Egy szívvel, lélekkel.

Szent Kamill száz kezével, tenyerén hordott szívével fogjuk meg Mária kezét, sebzett embertársaink életét emeljük a magasba, Jézus és Mária szívéhez. ,,Benned bízom, Jézus, szép reményem”!, énekeljük a jubileum himnuszában. Tanuljuk meg Máriától a fölajánló lelkületet. Mutassuk meg szeretteink ínségét Máriának, Mária által Jézusnak, és tegyük meg, amit mond, mint a kánai menyegzőn. Hordjuk, töltsük meg az áldozatos szeretet cselekedeteivel a korsókat, hogy azt életünk örömévé változtassa az Úr. Változzék a panaszkodás, borúlátás, félelemkeltés örömmé a Szentlélekben! Együttérző, nem sajnálkozó lélekkel. A sajnálkozó szeretet látszólag arany, valójában sár. Nem elég humánusnak lenni, krisztusivá kell válnunk. Hit, remény, szeretet,az isteni erények ajándéka, együttérző szív nélkül a humanitárius segélyek lomokká válhatnak, az önzésből vállalt jótékonykodásnak lejár a szavatossága.

,,Az apostol tiszta csengésű szavait ismétlem testvéreim, szeressétek egymást, a kezek, amelyek az elmúlt években egymásba fonódtak, ne eresszék el egymást. Aki szerencsésebb, ne hagyja az útfélen társát, akivel együtt menetelt. Ne higgyétek, hogy most akkor boldogultok, ha mindenki külön fut a saját célja felé. Az egymásba kulcsolódott kezek szorítsák egymást, hogy továbbra is érezzétek, észrevegyétek egymás szívének lüktetését és meghalljátok a testvér ki nem mondott szavát, örömét és bánatát!”, szólított föl Márton Áron püspök atyánk 1940-ben Kolozsvárott, Szent Mihály főangyal ünnepén. Van áronságunk, áhítatunk, mely cselekvő, tevékeny szeretetre hív, itt, ahol lelkünk honra lel, itt és Európában. Mária gyermeke minden nép. A magyar, román, orosz, ukrán, ruszin, roma, bolgár, lipován, szlovák, szlovén, lengyel, horvát, német. Mindannyian Mária csillogó szemének szeme fénye vagyunk! Csak az a kérdés, mitől is csillog égi édesanyánk szeme? Bánat vagy öröm könnye hull sebzett arcára? Testvér, milyen íze van a könnyeknek? A befelé ejtett könnyek keserűek, a másokért ejtett könnyek édesek. A könnyek gyöngyét becsüld meg és tiszteld életedben és mások életében! Testvérem, kire Jézus anyját bízta, s akit reá bízott. Meríts erőt Mária könnyeiből, mosolyából, légy a remény hordozója, a remény gyermeke! Vidd haza Máriát otthonodba, családod körébe! Imádkozzál és ne feledd, Mária édesanyánknak reményei vagyunk! Ő két karjába zárja minden hozzá forduló gyermekét, kapaszkodjunk föl gyermeki bizalommal karjaiba. Egyik karjában Jézus, másik karján te is lehetsz. Vagy add föl karjába hitvesedet, gyermekedet, szüleidet, barátaidat, papjainkat, püspökeinket, a szenvedőket.

Mária karján van helyünk mindannyiunknak! Mária reménykeltő ölelését add tovább, ha hazamész! Csak az tud igazán ölelni, akit már a keblére ölelt az Isten Mária ölelésében és mosolyában. Mária reménye, imádkozó zarándok, mondjuk együtt az imát, melyet imádkozó nagyanyámtól hallottam, tanultam, és azóta is elkísér utamon. Szűz szülője Istennek, Engedd, hogy tied legyek! Tied élet s halálban, tied jó és balsorsban, tied küzdve, szenvedve, tied most és örökre! Szűz szülője Istennek, engedd, hogy tied legyek! Anyám, benned bízom és remélek, Anyám, teutánad epedek, Anyám, te jóságos, kegyelmezz, Anyám, te hatalmas, védelmezz! Anyám, óh jöjj, segíts imádkozni, Anyám, óh jöjj, segíts küzdeni, Anyám, óh jöjj, segíts szenvedni, Anyám, óh jöjj, ne hagyj elveszni! Hiszen bírsz segíteni, óh hatalmas, Akarsz is segíteni, óh irgalmas, Kell is segítened, óh hűséges, Fogsz is segíteni, óh kegyelmes! Anyám, te vagy a kegyelmek anyja, szomorúak vígasztalója, bűnösök oltalma és menedéke, Földnek reménysége, s mennynek ékessége! Ki kérte még segélyedet hasztalanul? Ki távozott tőled meghallgatatlanul? Azért bizton mondom, minden szenvedésben, Mária mindig segít, minden időben! Biztosan állítom életben s halálban, Mária mindig segít, minden balsorsban! Azért hiszem, s meghalok ezen hitemben, hogy veled leszek, jó Anyám, fenn az égben! Szűz szülője Istennek, engedd, hogy tied legyek! Tied élet s halálban, tied jó és balsorsban, tied küzdve, szenvedve, tied most és örökre! Szűz szülője Istennek, engedd, hogy tied legyek!

Imádkozzunk a békés együttélésért is, imádkozzunk a békéért Ukrajnában, Oroszországban, a gázai övezetben, Palesztinában, Indiában, Pakisztánban, Burkina Fasoban: Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya, keservét a búnak, bajnak, eloszlatni van hatalmad, hol már ember nem segíthet, a te erőd nem törik meg, hű imái gyermekidnek. Nem, te soha nem veted meg. Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anyánk vagy, most segíts meg, Mária, irgalmas Szűzanya.

Mária lábainál imádkozzunk szülőföldünkért, és kérjük azt az ajándékot, a kegyelmet, hogy legyenek szentjeink! Legyenek Istennek szentelt emberek Mária országában. Imádkozzunk együtt tiszteletreméltó Márton Áron püspök atyánk boldoggá avatásáért.

Összefonódik a lelkünk a hitben, a küzdelemben. A hithez való ragaszkodás örököseiként kérjük az Istent: Istenünk, te Áron püspököt arra választottad ki, hogy igazságodnak őre, az üldözötteknek védelmezője és népednek jó pásztora legyen. Add, hogy mielőbb szentjeid között tisztelhessük, tanítása és példája világító jel legyen mindannyiunk számára. Ámen.

Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus! Mindörökké, ámen.

P. György Alfréd MI