Ha válaszunk egy csendes, de őszinte „igen”, akkor az Ő világossága átalakít: tisztábban látjuk hivatásunkat, kapcsolatainkat, a napi döntéseinket. Így készülünk a nagy Karácsonyi Fény fogadására.

A mai reggelen Isten Igéje a látás csodájához vezet minket. Izajás próféta arról beszél, hogy eljön az idő, amikor a vakok látni fognak, a tévelygők megértik az igazságot, és a sötétség helyét világosság váltja fel.

E jövendölés beteljesedését látjuk Jézusban, amikor a két vak kiált hozzá:

„Dávid Fia, könyörülj rajtunk!”

Hitük Jézus szívét megérinti, és szemük megnyílik. Ő nem csak testi látást ad — belül is világosságot gyújt.

Advent első hetében különösen is arra hív az Úr, hogy engedjük: világossága elérje az életünk rejtett, homályos pontjait. Talán vannak területek, ahol rosszul látunk — önmagunkat, másokat, a helyzeteinket. Vagy éppen túl gyorsan ítélünk, nem látjuk a másik ember mögött az örömre, szeretetre vágyó szívet. A roráte hajnali csendje arra hív, hogy Jézusnak mondjuk:

„Uram, tedd látóvá a szívemet!”

A látás ajándéka nem magától értetődő. A gyógyított vakok példája arra tanít, hogy a hit nem csupán felismerés, hanem bizalom: mersz odalépni Jézushoz, és megfogalmazni, mire van leginkább szükséged. Ő ma is megkérdezi: „Hiszitek, hogy meg tudom tenni?”

Ha válaszunk egy csendes, de őszinte „igen”, akkor az Ő világossága átalakít: tisztábban látjuk hivatásunkat, kapcsolatainkat, a napi döntéseinket. Így készülünk a nagy Karácsonyi Fény fogadására. 

Imádság

Urunk Jézus,

köszönjük, hogy Te vagy a világ világossága.

Kérünk, nyisd meg szemünket, hogy

felismerjük jelenlétedet a mindennapokban,

és meglássuk azt a jót, amit sokszor eltakar a szürkeség, a félelem vagy a megszokás.

Adj nekünk alázatot, hogy merjük kimondani: szükségünk van rád,

és adj bátorságot, hogy kövessük a Te fényedet.

Ámen. 

Útravaló mondat

„Uram, add, hogy ma mindent a Te világosságodban lássak.”

Szilveszter Barát Blogja