Az a történelmi feladat áll előttünk, hogy összekapaszkodjunk, kapaszkodjunk Krisztus kezébe, talpra álljunk, és reménnyel teli szívvel újraépítsük a jövőnket – mondta a zarándokoknak szentbeszédében Székely János szombathelyi megyéspüspök, az idei csíksomlyói ünnepi szentmise szónoka. Józsa Zsuzsanna zarándokként szerzett élményei, tapasztalásai.

Ne hagyjatok minket!

Idén gondoltam egy nagyot és merészet: felülök a Sepsiszentgyörgyre érkező zarándokvonatra (Csíksomlyó Expressz – Székely Gyors Össznemzeti Zarándokvonat), hogy egy kicsit belülről is megtapasztaljam az anyaországi zarándokok lelkületét. Nem bántam meg. A peronon többek között Kovács Zitával, az életvédő társaság hajtómotorjával találkoztam, várakozni láttam Sztakics Éva alpolgármester asszonyt is filmes-fotós kollégám kíséretében. Amikor kis késéssel berobogott a vonat, régi barátunk, Horváth Zoltán György zarándokkísérő, a Romanika könyvsorozat kiadója jött szembe. A tavaly megbeszéltem vele a találkozást, az idén nem. Két lelkes fiatal hölgy a vonatablakban – induláskor kikiabálnak: „Ne hagyjatok minket!” Attól kezdve kiderült, hogy minden mindennel talál és az égiek már régen elrendeztek mindent.

Lorenz-Wagner Andrea tolmács Németországban. Édesapja, Wagner Pál a Megyei Tükörnél, lapunk elődjénél volt nyomdászmester. Időközben előkerült Noémi lánya is, aki harminc éves, német férje van, ám tíz éve Budapestre költöztek. A 204-es vagonban utazik az anya-lánya páros a legendás magcsapattal. Tíz éve „sínen vannak”, erre a különleges alkalomra Noémi tervezte zöld alapszínű pólót készíttettek maguknak. Ismerkedésünk örömére meg is kínálnak finom, 2021-es Szőnyben kifőzött házi körtepálinkával. 

Turi Zsolt tölt édesapjától kapott pálinkájából a koccintáshoz a kerámia kiscsészébe, ami szintén a tíz éves tradíciójukhoz tartozik. Ragyognak a tekintetek, elered gyorsan a nyelvük, azt sem tudom hirtelenjében, kire is figyeljek. Így ismerem meg sorjában a „tiszteletbeli székelyt”, Turi Győzőné Arankát, aki férjével együtt Marosvásárhelyen Szász Jenőtől kapta a számukra megtisztelő nevet, mert huszonötször voltak például a természetjárókkal szülővárosomban, Szentegyházán. Komáromiak lévén, az évek során a fél várost elhozták Erdélybe. Továbbá bemutatják a legjobb idegenvezetőt, Tóth Saroltát, aki szeretettel vár bennünket Pécsre – írta a kis színes jókívánságra (Áldjon meg téged az Úr!), névjegykártya helyett.

Ezt át kell élni...

A Komárom-szőnyi Turi Zsolt író, helytörténetkutató, pénzügyőr alezredes szakértő arról mesél, hogyan tervezték meg idén is az egyedi formájú kisvagon makettjét feleségével, Móricz Katalinnal, amelyen ez áll: Csíksomlyó. A felirat alatt három ablak, a két szélső közepén egy-egy szívecske, közepén a 10-es jubileumi szám; alatta a 204-es szám (a vagoné) és alatta a vagon két kereke – mindez édes sütemény formájában. Ebből hoztak ajándéknak, nekem is juttatva egyet. Hát az emberi leleményesség és szeretet határtalan, gondolom magamban. Különben a felesége mindig megsüti az útra a Zsolt édesanyja receptje alapján készült sajtos pogácsáját, vallja nem kis büszkeséggel Zsolt.

Turi Zsolttal szemben ül Bozsik Péter és felesége, Bea. Több éve barátok. Megtudom, hogy Bozsik Péter magyar bajnok edző, a magyar válogatottnál volt szövetségi kapitány. Édesapja volt Bozsik József „Cucu”, az Aranycsapat híres játékosa, olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes, a Budapesti Honvéd legendája. Róla nevezték el a budapesti Honvéd Bozsik Arénát. Erre a megtiszteltetésre meg kell kóstolnom Bozsik úr barackpálinkáját, amit egy egri barátja készített Sió menti gyümölcsből. Mondom, fejembe száll mindjárt, mire Lorenz-Wagner Andrea rávágja nevetve, ha megiszom utána két kupica vizet, akkor semmi bajom sem lesz. Ők már kipróbálták... Csak a jókedvünk növekszik tőle...

ozsik Pétertől azt kérdezem, milyen volt az eddigi vonatos zarándoklata, élménye?

– Nagyon nehéz szavakkal kifejezni. Fel kell ülni a vonatra, meg kell tapasztalni, hogy milyen szeretettel fogadják őket az erdélyiek. Hihetetlen erős kapocs. Ezt át kell élni. Lehet olyen érzéseket megfogalmazni, hogy szívszorító, könnyes…, de igazából szavakkal nem lehet ezt kifejezni.

A hangosbemondó lassan elindít, halad a vonat Sepsibükszádon, Tusnádfürdőn és a felcsíki falvakon át. Mielőtt Csíkszeredában leszállnék, még mutatnak egy piros-fehér-zöld zászlót. Kérdezik, felismerem-e, hogy mi van a közepében. Valami aláírásféle látszik. Mivel járatlan vagyok efféle ügyekben, elárulják, hogy Orbán Viktor személyesen írta alá, és azóta ők ezzel járnak Csíksomlyóra. Elbúcsúzom újdonsült ismerőseimtől, és megegyezünk, hogy reményeink szerint jövőre újra találkozunk. 

A Mária út csodái

A vonatról leszállva elindulok a kegytemplom fele, már sötétben. Útközben megállok a Frei Kávézónál (ha lehet, nem hagyom ki, amikor Csíkszeredában járok) egy kapucsínóra, hogy legyen erőm kimenni a hegyre. Szerencsémre, még járnak a Csíki Trans autóbuszai, így a legközelebbire felkapaszkodom, amely épp a kisbazilika közelében tesz le. Hálát mondok újból és újból a mennyei tökéletes rendezésre.

A Szent Anna Kisegítő Iskolában szállásolták el a Péterfi Attila vezette önkéntes csapatot és azokat a fáradt vándorokat, akik több száz kilométert gyalogoltak. A közösségi médiában végig lehetett követni a Mária Út Egyesület – Románia bejegyzéseit. Stefan Paszto, a Brüsszelből indult zarándok is megérkezett már. A zarándokútja során gyönyörű képeket, sok beszámolót osztott meg. Így sokan részesei lehettek a csodás utazásnak. Néha egyetlen kép, egy őszinte gondolat vagy egy csendes ima is elég ahhoz, hogy Isten megszólítsa a szívünket. 

Bár későre érkeztem s a nagy csapat már lefekvésre készülődött, azért nekem is jutott egy tálkával a finom pityókatokányból és káposzta savanyúságból. Péterfi Attila elnök és Mikó Hunor, az egyesület mindenese épp az utolsó kellékeket pakolják néhány rendíthetetlenül kitartó önkéntes segítségével. Hajnal óta talpon vannak, hogy rendben legyen a fogadás, mindenki kipihenhesse a megpróbáltató út fáradalmait. 

Engem is befogadnak az egyik iskolaterembe, ahol hat matrac már foglalt. Többen a folyosón alszanak. A mosolygós kis Réka az édesanyjával jött, nevetve meséli, hogy ő nyolc kilométert gyalogolt, de az a szakállas bácsi éppen nyolcszáz kilométert tett meg. Megmutatja a bácsi a talpait, amelyeken több seb van, az aszfalt több helyen is feltörte.

Megismerem a hálótársaimat. Vajdaságból indult a 72 éves György Emil, aki Tekerőpatakon született, Ausztriában él. A 71 éves Labbancz Péter Gávavencsellőről (Magyarország), Borza Ottó Sopronkövesdről (Magyarország) jött. Ottónak egyedi Jézus-keresztje van, amelyet évről-évre elhoz a zarándoklatra. Egy három ágú fába Krisztus-corpus van faragva, amelyet egy már mennyei hazába hazaköltözött társuk készített. Körben pedig mezei virágok díszítik. A kereszthez kis zászló is tartozik, egy vajdasági templommal és egy pap fotójával, aki a székely--vajdasági barátság és szeretet megtestesítője. 

Mindegyik zarándoknak szinte hihetetlen története van. Többük halálos ágyról kelt fel, miután fogadalmat tett, ha jobban lesz, elzarándokol gyalogosan a csíksomlyói Segítő Máriához. A csapathoz szegődöm, így az a megtiszteltetés ér, hogy „tiszteletbeli vajdaságinak” fogadnak és közvetlenül a papi kordon után mehetünk ki a nyeregbe. 

Akkor épp a legjobb helyen vagyok, amit nem én akartam így, hanem a fentiek. Ilyen közelről sohasem lehettem részese a történéseknek.

Kivonulás a Hármashalomhoz

Több csodát megéltem a búcsú alatt. Egyike az volt, hogy indulás előtt fotózkodhattam a köztársasági elnökkel, dr. Sulyok Tamással, aki harmadszor van jelen a búcsún ebben a minőségében. Akkor kaptam bátorságot, amikor a közvetlen közelünkbe érkezett a biztonságiakkal és több lelkes zarándok is megkérte szépen, hogy készítsenek közös képet. Mert itt Erdélyben nagyon sokan szeretik és tisztelik. Az őszinte emberi megnyilvánulásoknak nem tudott ellenállni az elnök úr sem, így amíg az idő engedte, sorba álltak az EKÉ-sek, a természetjárók, idősek és fiatalok, akik épp a közelében voltak. A másodszori megállónál a Salvator-kápolna oldalában azon gondolkodtam, hogy mit is adhatnék neki ajándékba, hiszen köztudott, hogy vendégszerető emberek vagyunk, hadd kapjon valami apróságot tőlünk szeretetünk jeléül. Eszembe jutott, hogy a Boldogasszony zarándokvonaton „a legjobb idegenvezető”, Tóth Sarolta megajándékozott egy icipici kis fénylő kereszttel, amit eltettem jó helyre a noteszembe. Ajándékot nem illik tovább adni, de úgy éreztem, ezt most meg kell tennem. Láttam, hogy nagyon örvendett a kis gesztusnak Sulyok Tamás úr, hiszen a szívemből jött a gondolat.

És indult tovább a menet. Megérkeztünk helyünkre, a Hármashalom oltár bal felére. Felemelő érzés, szavakkal ki nem mondható, meg nem fogható, amit ott átél az ember.

„A szeretet országát nem lehet gyűlölettel építeni, a jogállamot nem lehet a jog áthágásával építeni!” – mondta Székely János püspök többek között. Személyes családias emlékei, szívhez-lélekhez-észhez egyaránt szóló predikációja bizonyára többeket megérintett. Közvetlen közelünkben egy fiatal házaspár egymás kezét el nem engedte. Szünetben végig kínálták a közelükben lévőket sütivel, melynek eper és áfonya volt a tetején... 

Ernyőm alá a tűző nap elől befogadtam egy marosvásárhelyi gyalogos női vándort, akinek lelki támogatását én is megtapasztalhattam a szentmise alatt. Így kéz a kézben kértük a könyörgés meghallgatását a fentiektől. És egymásba kapaszkodtunk sok százan a Miatyánk ima alatt. 

Lelkiségek, közösségek

Megvan a szokásrendje és fegyelme a csíksomlyói búcsúnak, amely nélkül nem lehetne ilyen nagyméretű rendezvényt megszervezni, lebonyolítani. Több száz önkéntes, köztük nagy számú cserkész is segít minden évben, hogy a legnagyobb rendben, minden zavaró tényezőt kizárva zajoljon le ez a gyönyörű, ám megpróbáltatásoktól sem mentes esemény, amelyre sokan egész évben készülnek. 

A Romániai Magyar Cserkész Szövetség csapatai, akik az ország minden területéről érkeztek, a szentmise után a Hármashalom oltárnál szoktak közös képet készíteni és egy csatakiáltással elköszönni. A Kárpát-medencei Háló tagjai idén a Marosmente és Nyárádmente tábla mögött találkoztak. Fenntartott helyük van a lovas zarándokoknak és természetesen a különböző települések, vidékek is táblákkal hirdetik helyüket. Ezt legkönnyebben a televíziós közvetetésekkor lehet követni és felmérni igazából a nagyságrendet, amelyet idén több mint ötszázezerre saccoltak. De látni lehet a Mária út, a Mária rádió zászlóit is. 

A sepsiszentgyörgyi Élet a Lélekben plébániai imacsoportok szervezésében szokták megtartani az éjszakai virrasztást. Mióta felújították, azóta a csobotfalvi Szent Péter és Pál plébániatemplomban engesztelnek, imádkoznak, fiatal korom ikonikus visszajáró helyszínén, amely a csángó testvérek állandó gyülekezési helye volt mindig. A kegytemplom közvetlen közelében lévő Fodor Házban és annak szép udvarán idén is megtörtént a hagyománnyá vált Rákóczi-megemlékezés.

Átadni az érzést

A somlyói Mária kertben találkoztam a fiatalemberrel, aki éppen egy furgon kerekét cserélte le társaival. 

– László Pál vagyok. Gyergyószentmiklóson élek. A Tatárdombi Lovardának vagyok a vezetője. Ezenkívül főállásban a dévai Szent Ferenc Alapítványnál dolgozom. A Szent Anna-otthon vezetését vállaltam el feleségemmel. Tizenhetedik éve, hogy részt veszünk a csíksomlyói lovas zarándoklaton. Ez úgy indult, hogy Gyergyószárhegyen van egy kis lovas tanyánk, és először a gyermekkel jöttünk a csíksomlyói búcsúra lóháton. Aztán a barátaink, a gyerekeink barátai, támogatók és zarándokok csatlakoztak hozzánk. Idén huszonheten jöttünk. Vendégek is jöttek, fogadott gyerekek is az otthonunkból. Számomra nagyon fontos, hogy minden évben eljöjjek. Most már a két saját fiam is mellettem lovagol: egyik tizenegy éves, a másik tizennégy. Fontos nekem, hogy megtanítsam gyermekeimnek: Isten nélkül semmi nincs.

Assisi Szent Ferenc 800 éve

A szombati nap tartogatott számomra még egy rendkívüli élményt. Böjte Csaba testvér, hogy segítse lapunk fennmaradását, kérésemre megrendelte két helyre a Háromszék napilapot: egyet Kézdivásárhelyre a Kantába, egyet pedig Csíksomlyóra, a ferences kolostorba. Ezért felkerestem, hogy adjam oda az összegyűjtött májusi lapszámokat. Csaba testvér meghívott, hogy nézzem meg a 19 órakor kezdődő Assisi Szent Ferenc, az ÉGIDÉZŐ című zenés, narratív előadást Szent Ferenc életéről a Mária kert Csűrkápolna színpadán. 

A magyarországi Szent Anna Mária Alapítvány szervezésében, Jaross Viktória rendezésében és írása alapján fiatal, lelkes csapat vitte színpadra: a marosvásárhelyi Nemzeti Színház művésze, Kőszegi Ákos (égi hang); Vukovich Edit, a Mátyás-templom szólistája; Danó Dorka, a budapesti Operettszínház művésze; Draskóczy Lídia hegedűművésznő; Latinovics Ádám és Tamás (gitár és ének); Vaszil Péter (ütőhangszer). Az ősbemutató fővédnöke Böjte Csaba OFM volt, közreműködtek az árvaházi gyermekei. Az első sorban ott volt a búcsú szónoka is, dr. Székely János, a Szombathelyi egyházmegye püspöke, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, korábban esztergom-budapesti segédpüspök, aki áldását adta a jelenlévőkre.

Amikor már azt gondoltam, hogy a csodák véget értek, s éppen szálláshelyemre indultam volna a jó Máriától jövet, Préda Barna fiatal újságíró kollégám, néprajzos és hagyományőrző várt menyasszonyával a kegytemplom sarkánál. Éppen beszélgettek egy ismerősükkel. Mivel volt helyük, bekérezkedtem, és így megértem azt is, hogy éjszaka saját ágyamban pihenhettem ki a búcsú fáradalmait. A búcsúról úgy jöttem haza, hogy teljesen átértékeltem az életem, immár nem tudom hányadjára...

Szerző: Józsa Zsuzsanna

www.3szek.ro