A remény kapujában

Multithumb found errors on this page:

There was a problem loading image http://www.magnificat.ro/portal/images/stories/zoom/Csaba-testver-es-antal-atya/viewsize/img_2393.jpg
There was a problem loading image http://www.magnificat.ro/portal/images/stories/zoom/Csaba-testver-es-antal-atya/viewsize/img_2393.jpg

Antal atyaNem sokan fognak hozzá kilencvenéves korukban könyvet írni. Bíró Antal atya azonban azok közé tartozik, akikre Isten sok feladatot rótt, és akik igyekeznek tehetségük és lelkiismeretük szerint teljesíteni azokat. A feladatok pedig sorban állnak Antal atya előtt.

 

 

 

 

Hatalmas lelkesedéssel vállalta fel Böjte Csaba mellett, az ő segítségére a munkát Szászvároson. Meggyőződésében, hogy Csaba testvér gyermekmentő szolgálatát a plébániai teendők átvállalásával támogathatja, a 91 éve sem ingathatja meg. Közben kitartóan küzd a szászvárosi magyarságért, kertészkedik, az egész erdélyi magyarságot pedig verseken keresztül biztatja a jóra, szépre.

Kilencvenedik születésnapjára lett kész az a könyvecske, amelyet a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség ezeréves jubileumára állított össze. – A vers művészetét Tinódin felül nem is vittem, mondja nevetve, miközben sorra idézi az egyházmegye történetéről, az anyáknak, gyermekeknek, fiataloknak szóló verseket, a hazaszeretetről, gyermekvállalásról, hitről faragott rigmusait.
Antal atya ízig-vérig pedagógus. Ma is büszke arra, hogy magyar–román szakos pedagógusi diplomáját Domokos Pát Péter írta alá, hogy a ferences rend íratta be Kolozsvárra magyar–német szakra. Aztán mégsem élhetett pedagógusi hivatásának, hiszen Márton Áron megtiltotta, hogy papjai marxista iskolában tanítsanak. Mert közben pappá szentelte Erdély nagy püspöke: – Márton Áron szenteltje vagyok, az ő kitaposott nyomdokán haladok – mondja határozottan. Az útravaló, amit kapott, megtartotta erejét a láger hat éve alatt, majd a Bánságban is. A temesvári egyházmegyében szolgált ugyanis 47 éven keresztül, németül prédikált. – A legfehérebb kenyeret a sváboktól kaptam, hűségüket hűséggel szolgáltam meg – emlékezik ezekre az időkre, miközben hozzáteszi, erős idegzete volt, lélekben sosem hagyta el Erdélyt. Harminc éve nyugdíjas, azóta többet dolgozik, mint előtte. A versírást is szolgálatnak szánta, gyerekek kezébe adott különböző alkalmakra versikéket. De Szászvároson kevés a magyar gyermek. – Tamás József, a kicsi székely püspök szólt, hogy itt gyermek van, szöveg nincs – magyarázza a könyvecske születésének körülményeit. – Megkért, hogy írjak az egyházmegye jubileumára is valamit. Nem akartam egy nyúlfarknyival kiszúrni a szemét, hát összeállítottam egy brosúrára valót. Nem a tudósoknak írtam, hanem a népnek, a gyerekeknek, a fejkendős édesanyáknak, azoknak a papoknak, akik az ő szolgálatukban állnak.
Augusztus elsejére Székelyudvarhelyre hívták érettségi-találkozóra Antal atyát. Egykori tanítványai, akik között papok is vannak, verset kapnak tőle ajándékba. Üzenete nemcsak a véndiákoknak szól, hanem minden székely fiatalnak: még mindig a remény kapuja előtt állunk.

Takács Éva

honline.ro