Versben örökítette meg emlékeit a Don-kanyar egyik hőse

A Szilfai család féltve őrzött kincse az a néhány korabeli, papírlapra vetett vers, amely a Don-kanyarról mesél. Szilfai József honvéd irodalmi szinten öntötte versbe emlékeit, fohászait. A doni tragédia 70. évfordulóján, most hétvégén családok ezrei gyújtanak majd gyertyát a hasonló családi relikviák előtt.

A losonci, 23. gyalogezred 2. zászlóaljában szolgáló, 23 esztendős Szilfai József 1942 nyarán indult el bajtársaival a keleti frontra. A szandaváraljai legény ekkor már házasember volt, felesége mellett egyéves kislányától is el kellett búcsúznia. Miután a szerelvények elhagyták Balassagyarmat vasútállomását, a történet hirtelen kettészakadt. Az egyik szál főszereplője a honvéd lett, a másiké pedig a feleség.
Út a doni pokolba
Szombaton országszerte megemlékezéseket tartanak a magyar hadtörténet legnagyobb vereségének, a doni katasztrófának a 70. évfordulóján. A programokról itt olvashat bővebben.
A családi emlékek szerint az ifjú szandaváraljaiak azt se tudták, hová viszik őket. Gere József a 23. gyalogezred történetét feldolgozó könyvében egy veterán úgy emlékezett, a honvédek már a vonaton Horthyt és a hadvezetést szidták. A hangulatot pedig csak fokozta a partizánok bombája, a zászlóaljat szállító harmadik szerelvényt ugyanis egy erdőben felrobbantották. Szilfai Józsefnek szerencséje volt, túlélte a robbanást. Tudták, a háború elérte őket. A felrobbant kocsikból igyekeztek egységbe szerveződni, a források szerint tüzet nyitottak, és nagy meglepetésükre az erdőben rejtőző partizánok azt viszonozták is. Így kezdődött a huszonhármasok hosszú menetelése.
Maruzs Roland, a HM társadalmi kapcsolatok és háborús kegyeleti főosztályának osztályvezetője az MNO-nak elmondta, voltak olyan egységek, amelyek ezer kilométert is gyalogolhattak, s amint elérték az arcvonalat, egyből bevetették őket. Ne feledjük el, hősökről van szó, sok ezer magyar hősről. Szilfai József egy ilyen végtelennek tűnő menetelés drámáját örökítette meg lírában.
Eltűntnek nyilvánítva
A képekben leírt emlékek jól tükrözik a háború puszta kegyetlenségét. A lelket és a hitet pedig talán éppen ez a véres valóság erősítette, éltette. Szilfai József Katona emlék című versében egy bizonyos Kaszás Pistát említ, mint barátját, aki elhunyt egy bombatámadás következtében. A nyilvántartásban utánanéztünk az esetnek, de nem találtuk meg az elesett katonát. Az adatbázis több tízezer nevet tartalmaz, de mindenkiét talán nem is tartalmazhatja. Mi el se tudjuk képzelni, hogy a velünk egykorú fiatalok azokban a hónapokban mit élhettek át. Szilfai Józsefet a II. világháború nyilvántartásaiban kétszer is eltemették, első alkalommal a Don-kanyarban.
A folyó mentén egy augusztus 10-i támadásban a költő-katona súlyos sérülést szenvedett. Egy golyó átlőtte a csuklóját, gránátszilánk fúródott a homlokába és a combjába is. A családi legenda szerint az ájultan, vérben fekvő ifjúról a csata után a „hullagyűjtők” levették a dögcédulát, és jelentették, hogy elhunyt. Szerencséjére azonban egy második csoport észrevette, végül kórházba került. Szandaváralján hetekkel később egy levél közölte a feleséggel, hogy férje eltűnt, a harcokban nyoma veszett. A hír gyászba borította a családot, miközben a Jóisten oltalma alatt a 23 esztendős Szilfai életben volt. Anna asszony karácsonyra még egy özvegyi csomagot is kapott Horthy Miklós feleségétől. Az életnek mennie kellett tovább.
Így váltak hősökké a huszonhármasok
Maruzs Roland elmondta, a 23. gyalogezred részt vett a hídfőcsatákban, majd a Don-kanyar sűrűjébe került. A balassagyarmatiak éppen azt a védőállást foglalták el, amelynek az áttörés alatt meg kellett volna védeni a frontszakaszt.
– 1943. január 12-én történt a szovjet áttörés. Az uriv-sztorozsevojei hídfőből törtek át a csapatok. Először csak egy erős felderítő vállalkozásnak szánták, két hadosztálynyi erővel indultak meg, és aztán ez teljesedett ki támadássá. Azt kell tudni, hogy két szovjet hídfő volt a magyar harcvonalon, az uriv-sztorozsevojei, illetve délre a scsucsjei hídfő, ahol két nappal később, 14-én történt az áttörés. A január 12-i áttörésnek volt az eredménye az, hogy ezzel a támadással már rögtön leszakították az északon található hadtestet, és gyakorlatilag kettévágták a 2. magyar hadsereget, úgyhogy innentől kezdve a harmadik hadtest külön működött német fennhatóság alatt – magyarázta a Honvédelmi Minisztérium munkatársa.
A 23-as gyalogezred, illetve az egri 14-esek még egy-két napig tudták tartani az állásokat. A források szerint többtucatnyi tömegtámadást vertek vissza. „Gyakorlatilag az óriási orosz túlerővel szemben próbáltak meg védekezni, és csak akkor vonultak vissza, amikor már a teljes bekerítés fenyegette őket. Ez több alakulatról is elmondható. A legjobb példa erre a zalaegerszegi zászlóalj, akik a 3. hadtest alatt, a német fennhatóság keretében egészen január 26–27-ig védték a Dont, mikor már egyes alakulatok száz kilométerre voltak a harcvonaltól” – meséli Maruzs.
Nemcsak a szovjetek, hanem a kegyetlen körülmények is pusztították nagyapáink sorait. Köztudott tény, hogy a visszavonulás idején a németek nem bántak bajtársként a magyarral. Szilfai Józsefék egyik éjjel elértek egy istállót, ahol németek húzták meg magukat. A csapat egyik németül beszélő tagja előrement, hogy szállást kérjen, de elutasító választ kapott. A honvéd megrökönyödve csak annyit mondott: „de hát itt még van hely számunkra is”. A németek erre már fegyvert szegeztek rájuk, ez volt az ő néma válaszuk, így a magyar katonák a mínuszokban továbbálltak.
A Don-kanyar vesztesége
A 1990 előtti terminológiát Maruzs szerint már el kell felejteni. A történészek jelenlegi kutatásai szerint nem 200 ezer, hanem 126-127 ezer fős lehetett a magyar hadsereg vesztesége. Ebből 26-28 ezer fő esett hadifogságba, és körülbelül 60 ezer fő a hősi halottak és az eltűntek száma. – Nagyon fontos azt is megemlíteni, hogy a veszteség nemcsak a halottakból, eltűntekből áll, hanem ezek közé tartoznak a sebesültek, a betegek, a hadifogságba jutottak. A maradék 40 ezer a sebesültek, sérültek, betegek létszáma. Így jön ki a 126-127 ezer fő – hangsúlyozza Maruzs Roland.
A családi legendák közt emlékezetes a hazatérés pillanata is. A balassagyarmati zászlóalj 1943. június 8-án, egy keddi napon ért haza. Az egység közel 60 százalékát elvesztette, a hazatérők közt több százan betegen, sérülten tértek vissza. Szilfai József a várostól 20 kilométerre fekvő Szandaváralja felé vette az irányt. Miután már lélekben eltemették őt, a falusiak azt beszélték, ha ő maga nem is, de szelleme egyszer majd hazatér. A kapuban kislánya fogadta őt, aki nem ismerte fel édesapját, azt mondta neki, hogy ő nem lehet az apukája, mivel ő a háborúban harcol. József megkereste feleségét, az asszonyok éppen libát tömtek. Anna, amint meglátta férjét, elájult. A háború után még négy gyermeke született, de évtizedekig nem mesélt még nekik sem a Don-kanyarról.
Maruzs őrnagy szerint a II. világháború legnagyobb tragédiáját túlélő honvédeket nagy tisztelet övezte, külön kasztként kezelték az úgynevezett dóniakat. „Ezek közé a hősök közé tartozik feleségem nagyapja is, ma este mi érte gyújtunk gyertyát.”
Bárány Krisztián

 

 

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

El tudom képzelni, hogy az emberiség nagy fájáról ágak fognak letörni és pusztulnak el – törtek le eddig is a történelem folyamán –, de valamilyen módon ez a szent törzs kihajt. Isten munkálkodik. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Ma 2020. szeptember 28. hétfő, Vencel napja van. Holnap Mihály napja lesz.

Szentferencalapitvany.org

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

A Szűzanya...

A Szűzanya nem hatalmas prédikációkkal nőtt fel oda, hogy a Mennyek Királynéja legyen.
Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube