Keresztes Szent János mondta: Ha egy csutakot, egy darab fát az ingoványból kiveszünk, majd tűzre teszünk, annak előbb ki kell sírnia, fortyognia magából a mocsarat, s csak azután kaphat lángra. A tűz láthatóvá teszi az évek alatt felgyülemlett, éghetetlen ingoványt. Isten jelenlétében, a közösségben szépen megtisztulunk, és lassan-lassan mi is eggyé tudunk válni a lánggal, lobogni kezdünk, fényünk, világunk, melegségünk lesz, eggyé válhatunk Krisztussal – ez a lelki élet. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
Kedves magyarországi barátaink hívására úgy döntöttünk, hogy közel egy hétre, szeptember első hetében, elmegyünk, és hosszan látogatunk néhány iskolát, s imádságos szeretettel biztatjuk, bátorítjuk az ottani diákokat, tanárokat az új tanév kezdetén! Gondolom, hogy egy kis móka, vidámság, melyet az erdélyi gyermekvédelmi otthonok lakói nyújtanak az új tanévet kóstolgató magyarországi diákoknak, s melyet én megpróbálok az evangélium éltető igéivel bőségesen fűszerezni néhány szép, örömteli percet szereznek majd mindannyiunknak! Remélem így imádkozva, táncolva könnyebb lesz túljutni a tanév kezdetét jelenő, érces csengőhang okozta félelmeken!!