Mikházán...

b_300_300_16777215_00_images_stories_Csaba_levelek_Csaba_testver_68619308_1313293398837835_2449851282668650496_o.jpgIsten áldása legyen az erdélyi fejedelemség korában épült egyik legszebb székelyföldi templomra!

Tisztelettel a templom építő ferences testvéreim iránt,

Csaba t.
Mikházán áll a Nyárád mente egyik sok szempontból legkiemelkedőbb egyházi műemléke, a ferences kolostor. Építése 1634 utánra datálható. Az elsősorban a Nyárád mente északkeleti térségében élő katolikus közösséget szolgáló kolostor a 17–18. századok folyamán, de a későbbiekben is a székelység művelődési életének egyik legfontosabb gócpontjaként irányító, oktató, papi utánpótlásképző szerepkört látott el, termékeny szellemi és művészettörténeti központként működött.
A Szent István királynak szentelt, és kezdetektől főúri temetkezéseknek is helyt adó első mikházi kápolnát és fa kolostorépületet a 17. század harmincas éveinek végétől kezdték el felépíteni. A kezdetben reguláris obszerváns bosnyák szerzetesek által használt kolostort 1666 augusztusán a ferences rendnek adták át. Élére Kájoni Jánost nevezték ki, ő kezdeményezte a kolostor déli szárnyának kiépítését, amint arról a faajtók szemöldökeinek 1667-es felirata is tanúskodik. Orgonát is készíttetett a templomba s itt írta meg a kispapok számára a szentmise alatt előadandó darabokból az Organo Missale című műgyűjteményt.
Miután Kájoni 1670-ben a szárhegyi kolostorba került át, Dóczy Imre, Jegenyei Ferenc és Hozó Péter gvardiánok folytatták a kolostor építkezéseit. 1672-ben Mikházán már iskolát is működtettek.
A kolostor templomának kiemelkedő művészeti alkotása a két faragott kőkeretű portál. Stílusát tekintve Erdély viszonylatában egyedülálló, Kovács András művészettörténész szerint a korszakban divatos német mintakönyvek lapjain látható manierisztikus formákat tükröznek. A templom félköríves záródású ablakait a közelmúltban feltárt és restaurált sgrafitto díszítés keretezi.
A 17. század utolsó negyedében került sor az oltárok felállítására. A 18. századi rekatolizáció során a mikházi ferencesek hatékony missziós feladatokat láttak el. A rendi iskola tovább virágzott, az elemi és grammatikai osztályok mellett Mikházán szemináriumot is létesítenek.
A templomban egy talán még az első épületből származó kő keresztelőmedencét őriznek, továbbá a pillérekbe falazva három provinciális barokk és egy empire síremléket.
Az 1930-as években az addig monokróm kifestésű belsőbe a Lotz Károly-tanítvány Herczeg Ferenc secco technikájú falképeket festett – a szentélyfalra és a mennyezetre –, a medalionok köré pedig ornamentális díszítmények kerültek
Balassa M. Iván szerint Kájoni János nevéhez fűződik a kolostor utcai bejáratánál egykor álló, 1673-ban faragott galambbúgos kötött kapu is. Erdély legkorábbi datálható és ismert székelykapuja tükördísze egy sugaras napkorong. Faragott motívumaihoz mintául szolgálhattak a kolostor portáléinak kőfaragása is. Az eredeti kaput a budapesti Néprajzi Múzeum őrzi, nem tökéletesen pontos másolatát a kolostor bejáratával szemben a közelmúltban állították fel. A kolostor mai bejáratát egy Dávid Mózes által 1930-ban faragott oszlopdíszes, címeres tükrű székelykapu zárja. Szintén udvarhelyszéki székely kapu áll a kolostor közelében kialakított temető bejáratánál is.
A műemléktemplom és kolostora a II. világháború után kikerült a ferencrend kezeléséből, majd a kolostorba elmegyógyintézetet helyeztek el, s ez az állapot az 1989-es eseményeket követően is megmaradt, a tulajdoni jogviszony rendezését a funkció gátolja. A kolostortemplom felújítását az 1990-es évek végén kezdeményezték, legjelentősebb támogatója a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma volt.
Furu Árpád