Szeretettel osztom meg egyik kedves fiam levelét! Amire a legbüszkébb vagyok az az, hogy a hajdani gyermekeink ma is összetartanak, szeretik egymást!! Szeretném mindannyiukat átölelni, ezért meghívom minden hajdani gyermekünket október 8-án a dévai ház neve napjára, szép Mária, Nagyasszonyunk búcsújára!! Gyertek köszöntsük együtt mennyei Édesanyánkat, Máriát, úgy mind hajdan! Gyertek töltsünk együtt egy hétvégét, hozzátok el családjaitokat is, hadd örvendezzünk egymásnak!!

A viszontlátás reményében, 

Csaba t. 

Nagy baj van a világunkkal! Harcok, robbantások, migráció, terrorizmus és sorolhatnám tovább. Néha fáj, hogy úgy mennek el mellettem ismerősök az utcán, hogy a telefonjukkal Pokémonokat (virtuális állatokat, figurákat) keresnek és engem, aki ott vagyok és létezek, már szinte meg sem látnak. Megörültünk vagy talán csak unatkozunk, hogy „érdekesebbnél érdekesebb” dolgokkal vagyunk elfoglalva? Nem tudom, de miközben mi éljük, a magunk virtuális világát jönnek olyanok, akik felrobbantják a való világunkat csak, úgy mert megtehetik és mert, ahogy Csaba testvér mondja ez náluk divat. 

Fáj vagy nem ez az igazság, leSZ@Runk mindent, már lassan dolgozni sem akarunk, nem elég már az 1000 euró sem, mi többre vágyunk. Én nem tudnám megmondani mi a baj, de szívre merem tenni a kezem és kimerem mondani, hogy boldog vagyok, mert nincs semmi tulajdonom, vagyonom, és nem is harcolok azért, hogy legyen. Ez engem boldoggá, szabaddá tesz. Én személy szerint azt hiszem, hogy az a baja a világunknak, hogy mindenki, gazdag akar lenni. Nem., bocsánat, pénzbe akar úszni, sőt ha lehetne nem paplannal, hanem inkább pénzzel takarná be magát éjjel. Hogy ezt elérje képes hidegvérrel gyilkolni, elvenni egy vagy több ember életét, olyan dolgokhoz futamodik azért a rohadt pénzért, amiket lehetetlen nem megbánni majd egyszer. 

Miért van olyan érzés bennem, hogy az egyetlen gyógyszer a világunknak a SZERETET? Mert nem egyszer tapasztaltam, hogy tényleg így van, és mert Csaba testvér nekünk ezt tanítja minden nap. Jó tudni, hogy vannak emberek, akik szeretnek minket, akiknek fontosak vagyunk, és akikért érdemes élni ezen a földön. Talán ez az, amiért olyan könnyen robbantják fel magukat emberek, a szeretet hiánya! 2003-ban ami után nagyanyám meghalt azt hittem nekem is végem lesz és képes lettem volna feladni nagyon könnyen az életet, azután rájöttem, hogy vannak még emberek akik szeretnek és azóta sem múlt el ez az érzés amely nem csak, hogy életben tart de erőt is ad, hogy küzdjek és hogy én is viszont szeressem embertársaimat. Valamelyik nap találkoztam, egy jó barátommal, és megajándékozott engem egy ezüst nyaklánccal, jó vastag, aki csinálta az nem aprózta el. Én ilyet nem hordok, mondom neki, de ő nagyon nekem akarta ajándékozni, és amúgy is neki van már egy lánca. Hát igen ott volt a nyakába egy vékonyka lánc, amit a volt barátnőjétől kapott, és őrizte, mert még mindig szereti a lányt. Nekem adta végül is a vastagabbikat, mert nem fűzte hozzá semmilyen emlék, maradt a vékonnyal. Ez az az ember, akiért érdemes élni, és akiért érdemes boldog lenni gondolom én, tud szeretni, és tud adni abból, ami neki fölösleges. 

CSODÁLATOSAN SZÉP EZ AZ ÉLET!   

Szeretettel, 

Razvan