Beszámoló a nagykanizsai táborról

Multithumb found errors on this page:

There was a problem loading image http://www.magnificat.ro/portal/images/stories/zoom/Gyerekek-taboroztak-galambok-faluban/viewsize/balatonfenyvesen.jpg
There was a problem loading image http://www.magnificat.ro/portal/images/stories/zoom/Gyerekek-taboroztak-galambok-faluban/viewsize/balatonfenyvesen.jpg

ImageAz elmúlt héten nyolc kovásznai meg kilenc esztelneki  gyerek táborozhatott az ön és az alapítvány jóvoltából a Nagykanizsától nem messze fekvő Galambok faluban.

 

 

 

Nagyon kedves és nagylelkű házigazdánk ,Varga Péter galamboki plébános biztosította nekünk a szállást a plébánián és ugyanott néhány kedves asszonyság, a Szent Margit lelki közösség tagjai, főztek nekünk mindennap finomabbnál finomabbakat.Nagyon rátermett szervező volt a Sanyi bácsi, aki csodálatosan megszervezte a táborozás minden percét, amely felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára.   

Csodálatos,hogy mennyi energiával rendelkeznek ezek a gyerekek, ugyanis a 18 órai utazás után egész nap önfeledten fürödöztek a Balatonban, majd az esti mise és vacsora után még futballoztak Péter atyával.
A második napon elvitt Péter atya a 2006-ban felszentelt zalakarosi "Isteni irgalmasság "templomba. Ez a temlom mára Zalakaros kulturális központjainak egyikévé vált.Rendszeres orgonakoncertek, énekkari fellépések követik itt egymást és az egyházközösség arra is törekszik, hogy a templomot kegyhellyé nyilváníttassa. Péter atya vezetésével minden hónap második péntekjén zarándoklatot tartanak itt.
Ezután nagyon finom gulyás levest ebédeltünk az egyik étteremben, ahonnan ismét fürödni mentünk a zalakarosi fürdőbe.A gyerekek nagyon örültek, rengeteget csúzdáztak, nehezen lehetett őket kicsalogatni a vízből, hogy elfogyasszák a tejfölös -sajtos lángost, amire ismét Sanyi bácsi jóvoltából hívott meg  egy másik étteremtulajdonos.Tovább fürdőztek hat óráig, és ha mindennap fürödni vittek volna sem bánták volna, ugyanis nálunk itthon nincs rá lehetőségük. Az estét ismét misével meg finom vacsorával zártuk, no meg ének tanulással, amiket egy fiatal tanítónő-növendék,  Réka énekelt meg gitározott nekünk.Szorgalmasak, kitartóak voltak a gyerekek , nagyon hamar megtanulták az énekeket.
A következő napon Nagykanizsára látogattunk, a Hevesi Sándorról elnevezett Művelődési házba. Itt a gyerekek játszhattak meg kézimunkázhattak. Készítettek is papírból font ajtódíszeket, csocsóztak, biliárdoztak meg számítógépeztek.
A nagykanizsai polgármester tudomást szerezvén a kovásznai gyerekek látogatásáról, meghívott minket egy jó kiadós ebédre ( Nagykanizsa és Kovászna testvérvárosok), majd elintézte,hogy ingyen fürödhessenek a gyerekek a nagykanizsai strandon.
A negyedik nap reggelén a galamboki református egyház gondnoka állt a rendelkezésünkre kétlovas fogattal és tettünk egy hatalmas körutat a környező falvakban. A gyerekek egész úton népdalokat énekeltek, vidámak voltak. Ezután elvittek minket a Zalavári romokhoz, meglátogattuk a közelben lévő Szent István kápolnát, meg a Kis-Balaton házat, majd a kápolnapusztai bivalyrezervátumot.
Délutánra a nagykanizsai Szent József  plébániának voltunk a vendégei, ahol versenyeket szerveztek a gyerekeknek,énekeltek, táncoltak,majd esti misén vettünk részt egy gyönyörű szép barokk stílusú templomban. Vacsorára is a plébánia vendégei voltunk.
Az ötödik napunk is mozgalmas volt, már kora reggel elindultunk Tapolcára, hogy meglátogassuk az Európában egyedülálló Tavas barlangot.Nagy élmény volt a gyerekeknek körbecsónakázni a barlangot. Ezután a Szigligeti várat látogattuk meg, majd Keszthelyről sétahajóztunk a Balatonon.  Délutánra ismét fürdőzni vittek bennünket Balatonfenyvesre. Estére gyönyörű búcsúestét szerveztek nekünk, tábortűzzel, énekléssel, meg szalonasütéssel. Meghívottak is voltak, a környék szellemi vezetői közül. Mi búcsúzóul  népdalokat,gyermekdalokat énekeltünk . Búcsúelőadásunkat a Székely és a Magyar Himnusszal zártuk.
Szombaton indulás előtt, a gyerekek szomorúan búcsúztak el Péter atyától, aki megajándékozta mindegyiküket egy iskolatáskával, meg teljes tanfelszereléssel.Szívesen maradtak volna még a gyerekek, de ha már ez nem volt lehetséges, akkor arra kérték Péter atyát, hogy legalább őt, magát hozhassák el Kovásznára.
Nagyot nevetett az atya, de könnyel megtelt a szeme.....
Csodálatos volt ez a hét és mi hálás szívvel köszönjük a Jó Istennek, Csaba atyának, meg mindazoknak akik ezt lehetővé tették nekünk.
Szeretettel:

Kovács Zsuzsa

{zoomcat catid=672}