Szent József iránytűje a lelkiismeret – Böjte Csaba homíliája Sepsiszentgyörgyön

b_300_300_16777215_00_images_stories_Csaba_levelek_Csaba_testver_cstpredikal22.jpgA sepsiszentgyörgyi Međugorjei Imacsoport meghívására Böjte Csaba ferences szerzetes lelki ajándékot, „Szent József iránytűjét” vitte el január 6-án a belvárosi Szent József-templomba – adta hírül a Háromszék napilap január 10-i számában. Az imacsoport 2022-ben a hálaadás évét hirdette meg.

 

Az elsőcsütörtöki szentmise homíliájában Csaba testvér szokása szerint több történetet is elmesélt Szent József példája és mai események nyomán is, amelyek a bátorságra, bizalomra, tenni akarásra buzdítanak.
Olyan elbizonytalanadott világban élünk. Hogyan is döntsünk, merre menjünk, hogyan alakuljon az életünk? Meddig tart a járvány, hogyan tovább? Mi alapján döntsön az ember? – tette fel a kérdéseket a szerzetes. – Ha megnézzük Szent Józsefet, aki vízkeresztkor is a történet egyik főszereplője: Ő hogyan döntött? Hogyan lett Szent József? Őt nem a csillagok vezették, és nem is az angyalok ráncigálták. Hazament, és elgondolkodott a történteken, nem hagyta, hogy az indulatai, az ösztönei, sértett férfiúi büszkesége döntsön helyette. Elment haza, és elgondolkodott: hogyan tovább, mit csináljon? Elővette a józan eszét, és imádkozott. Csendben maradt, és meghallotta Isten szavát, aki a lelkiismeretén keresztül szólt: „Ne félj feleségül venni Máriát! A benne fogant élet a Szentlélektől van.”
Igazából ekkor József döntött, hallgatott a lelkiismeretére. Döntött, és elindult. Szent József iránytűje a lelkiismeret volt. Istennek hála, közülünk senki sem lakatlan sziget, mindannyiunkban ott van Isten drága szava, szól hozzánk, irányít. Kicsit, nagyot egyaránt. Isten templomai vagyunk. Ez az ember méltósága.
Bennünk lakik az Isten. Szent József iránytűje mindannyiunknak ott van a kezében. Csendesedjünk el, imádkozzunk, kérdezzük: Mennyei Atyám, hogyan tovább?
Böjte Csaba azt is elmesélte, számára a tavalyi év legnagyobb ajándéka az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus volt, amelyen többen részt vettek Sepsiszentgyörgyről is. Ferenc pápa javaslatára Erdő Péter bíboros kinevezte őt hírnöknek, s miután megkapta a megbízatást, elkezdett gondolkodni, hogyan lehetne ezt kivitelezni. Bonaventura testvérrel beszélgetve azon tanakodtak, hogyan szóljanak az emberekhez, hiszen várják az erdélyieket Budapesten, ott a helyük. Kitalálták, hogy biciklizzenek Torockóról indulva Marosvásárhelyen, Korondon, Székeludvarhelyen át Csíksomlyóig. Úgy egyeztek meg, hogy Torockóról indul Bonaventura a fiatalokkal, és Csaba testvér majd várja őket Csíksomlyón a fogadóbizottsággal. Össze is gyűlt 86 fiatal, s egyikük megkérte Csaba testvért, hogy legalább a közeli völgyig karikázzon el velük. Aztán addig-addig biztatták egymást, hogy felértek Csíksomlyóra. Ha valaki azt mondta volna Csaba testvérnek, hogy ennyit fog biciklizni negyvenfokos melegben, nem hitte volna. De a Szentlélek Úristen erőt adott. Ha a cél nemes, akkor nekilendül az ember. Egymást biztatva sikerült… Végül közel ezer erdélyi vett részt a kongresszuson, két szerelvénnyel, több kisbusszal és autóval érkezve. Egymást lelkesítve összejött. Olyan gyerek is utazott velük, aki azelőtt sohasem ült vonaton, és többen voltak olyanok, akik először jártak Magyarországon.
Bízzunk a Szentlélek Úristenben! Hiszem, hogy Isten ma, a 21. században is szeretne minket formálni, alakítani. 2022-ben vajon milyen ajándékot akar adni nekünk, közösségünknek, az erdélyi magyarságnak? Bízzunk egymásban, lelkesítsük egymást! Merjünk álmokat, programokat, célokat megfogalmazni! Bíznunk kell a holnapban! Nagyon fontos a bátorság. Bízzál Istenben, bízzál magadban! Isten selejtet nem teremt.
Ne a félelemre hallgassunk, hanem merjünk az élet mellett dönteni, merjünk elindulni. Merjük Szent Józsefként kezünkbe venni az iránytűt, és induljunk el! 
– buzdított a ferences szerzetes.
A szentmise végén a Székelyföldi Tehetségsegítő Tanács tagjaként Szabó Tünde pedagógus átadta Böjte Csabának a Csutak Vilmos tehetséggondozói díjat, amellyel emlékplakett, díszoklevél és pénzutalvány jár.
Forrás és fotó: Romkat.ro
Szöveg: Józsa Zsuzsanna
Magyar Kurír