Heródesről írja a mai evangélium: ".. kereste az alkalmat, hogy személyesen láthassa Jézust." Lk 9,7-9A keresztény ember egy élő, bennünket meghallgató, hozzánk szóló Istent keres, - és ami nagyon nagyszerű - ölelhet át hite erős karjával!!
A keresztény imádság, meditáció nem rólunk szól, mi nem a saját határainkat szeretnénk kitágítani általuk, nem önmagunkat akarjuk megváltani, mennyországba juttatni, hanem ajtót szeretnénk nyitni, a hozzánk bekopogtató Isten előtt!
A Krisztus hívő nem akar önmaga bölcs kútfejéből okos gondolatokat verejtékes munkával kitermelni, mind a szorgos bányász lent a kőfejtőben, hanem egyszerüen tudja, hogy nincs egyedül! Tudja, hogy van számára is Valaki aki mindenkinél fontosabb, és akinek társasága mind a tavaszi napfény a földet, képes öt is csodaszép élettel belakni, virágzó pompába öltöztetni!
A gyermek gyermek marad még akkor is, ha megfogja az ö édesapja erős, nyugalmat, biztonságot sugalló kezét! Az édesapja oldalán lépkedő gyermek számára a vándorút fáradalmai és annak veszélyei továbbra is ott vannak, de az biztatóan mosolygó, jóságos apa örömteli társasága, az utat egycsapásra megváltoztatja és az ami addig félelmetesen sötét volt, azt a szülői jelenlét örömteli utazássá teszi!!
A keresztény ember legszebb imája a szemlélődés! Ebben a termékeny csendben a hit fényénél, mint a tanítványok Mesterünk lábához ülünk, és hagyjuk, hogy elcsendesedett lelkünkbe, jóságos szavai mind a felszántott földbe az életet hozó jó mag belehulljon!
A mindennapi rohanásban elfáradva csendesedjünk el és "keressük az alkalmat, hogy személyesen láthassuk Jézust"!
Szeretettel, Csaba t.
