Bátorság, kezdeményező erő!?

2015. július 6. – Hétfő

 
Nem kaptok, mert nem kértek - mondja szomorúan a teremtő Istenünk! 
 
Bátorság!! Kezdeményező erő!? Merek előre lépni, és gondjaimmal megszólítani Istenemet? Bánatomba, örömömben tudok Krisztushoz fordulni? Bizalommal, hittel tudom megérinteni a szentírást, vagy az oltáriszentséget, netán az ötszáz éve Székelyföldet őrző csíksomlyói Szüzanya szobrát? 
 
Istennek biztos fáj, az hogy ilyen kevés kezdeményező erő van bennünk, hogy még saját dolgainkban is  ennyire lusták, tunyák vagyunk!! A nyár csendjében fogalmazzam meg kéréseimet, írjak egy levelet Istenemnek, és bátran higgyem, hogy az utolsó betűket mikor írom, akkor már Istenem a levelem első sorait kívülről tudja!! 
 
Szeretettel, Csaba t. 

   Amikor Jézus Kafarnaumban  tanított, egy elöljáró  lépett hozzá,  leborult
   előtte, és így kérlelte: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd  rá
   kezedet, és  életre kel.”  Erre Jézus  fölkelt, és  tanítványaival  együtt
   elment vele.
   Közben egy  asszony, aki  tizenkét éve  vérfolyásban szenvedett,  hátulról
   Jézus  közelébe  férkőzött,  és  megérintette  ruhájának  szegélyét.   Azt
   gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus erre
   megfordult, ránézett, és így szólt: „Bízzál, leányom! Hited  meggyógyított
   téged.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.
   Amikor Jézus az elöljáró házába ért,  és látta a fuvolásokat meg a  lármás
   tömeget, rájuk  szólt: „Távozzatok,  hiszen  nem halt  meg a  leány,  csak
   alszik!” Azok kinevették. Miután  eltávolították a tömeget, Jézus  bement,
   megfogta a leány kezét,  és az életre kelt.  Ennek híre elterjedt azon  az
   egész vidéken.
   Mt 9,18-26b_300_300_16777215_00_images_stories_10805568_309768752546082_7955314107115433487_n.jpg