„A házasság a legalapvetőbb, legfontosabb életadó közösség, az emberi szeretet bölcsője. Az őszinte szeretetet, a másik elfogadását, a hűséget, a bizalmat, a reményt, a kiengesztelődés és az újrakezdés nagy ajándékát a családban tapasztalja meg a felnövekvő ember, hogy ezeket az értékeket az életükben és az egyházban is tovább tudják majd vinni. Az ember a családban sajátítja el a kitartás képességét, ismeri meg a munka örömét, a testvéri szeretetet, a nagylelkű megbocsátást.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Sokan kérdik, hogy a székely ember miért olyan facsarós, csavaros, olyan innen is - onnan is megpróbálom, hátha célba jutok! Kérdem én egy ilyen tájon, milyen is lehetne az ember? Az alma nem esik messzire a fájától, ezen a drága szülőföldön ilyen emberek teremnek! Keresztes Emil a Székelyföldről, a békási szorosról készített szép képei felett gondolkodok!! Itt nincs két egyforma, párhuzamos vonal, itt a táj is, de még az út is szabadon kanyarog, ágaskodik az égfelé, szakad a mélyben mindenféle lehetetlen szögben vibrál, bátran és keményen! A természetnek ez a végtelen szabadsága szakadt bele a mi lelkünkbe is, ez ad erőt, hogy a minden logikára fittyet hányva, a sziklacsúcson is megkapaszkodó fenyő példájára mi is az Isten adta életet becsülve, éljük mindennapjainkat ott ahol születtünk, úgy ahogyan a nagy idők megengedik! 