„Az emberré válás nagyon fontos része, hogy miután megtapasztaltuk a gyermeklét gondtalan, játékos korszakát, majd megtapasztaljuk az ifjúkor világot felfedező, lüktető erejét testünkben, lelkünkben, továbbhaladjunk, és elkötelezett kapcsolatban, a házasságban társunkkal felfedezzük egymás lelkét, testét, azt is, hogy milyen csodálatos édesanyának, édesapának lenni, megtapasztaljuk azt a gyöngéd szeretetet is, amit ember csak a gyermekétől kaphat meg. Ez az élet rendje. Majd eljön az az idő, mikor a gyermekeink gyermekeinek is tudunk örvendeni, és hálás szívvel tudunk nézni Isten legcsodálatosabb ajándékára, a megszületett életre.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
A felvidéki Hím település szép, mondhatni hímes határában kimentünk a szlovák - magyar határra. Megkerestük a határt jelző köveket és körbeállva imádkoztunk, kértük a jó Istent, hogy gyógyítsa be ezeket a sebeket! Kárpát-medence egységesen fel volt annak idején ajánlva a boldogságos Szűz Máriának. Mennyei Királynénk osztatlan palástját darabokra szaggatta Trianon! Azért imádkoztunk, hogy e térséget lakó népek engesztelődjenek ki szívből egymással, s határokat átlépve, együtt, bizalommal, jó testvérekként merjék, tudják tündérkertté tenni Mária Országát, közös szülőföldünket, a gyönyörű Kárpát-medencét!