„…tudniuk kellene, hogy az anyagi javak legjobban gyerekbőrben maradnak meg, persze csak akkor, ha tisztességgel, nem elhanyagolva, de nem is elkényeztetve neveljük fel a gyermeket. A bankba tett vagyonkánkat a gazdasági válság rozsdája szétrághatja, az infláció molya megeheti, de a szeretettel felnevelt gyermekeink idős korunkban mellénk tudnak állni, életet, reményt jelenthetnek számunkra, számíthatunk rájuk. A nyugdíjpénztárba betett pénzecskénkben hiába bízunk, a vagyonkánkért gondozó „kedves nővér” soha nem fogja könnyes szemmel, gyermeki ragaszkodással megcsókolni lehanyatló kezünket, és nem fog virágot öntözni, gyertyát gyújtani a sírunkon. És csak gyermekeink fognak számunkra unokát szülni, akikre majd vigyázó szeretettel nézhetünk le a mennyek országából.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Fát ültetsz a kertben, és öntözöd, gondját viseled , hogy nagyra nőjjön és kibontakozzon, s ez által szebb legyen a világ. Ezzel Isten országát építed . Látod a betegeket , a tudatlan gyerekeket és fáj neked mások szenvedése : tanulsz, képzed magad , gyógyítasz, tanítasz , megálmodsz egy intézményt , küzdesz azért , hogy megvalósuljon az álmod , a terved, kopogtatsz és zörgetsz, egyeztetsz hatóságokkal-lehet nem tudod, de Isten társa vagy.