„Az emberré válás nagyon fontos része, hogy miután megtapasztaltuk a gyermeklét gondtalan, játékos korszakát, majd megtapasztaljuk az ifjúkor világot felfedező, lüktető erejét testünkben, lelkünkben, továbbhaladjunk, és elkötelezett kapcsolatban, a házasságban társunkkal felfedezzük egymás lelkét, testét, azt is, hogy milyen csodálatos édesanyának, édesapának lenni, megtapasztaljuk azt a gyöngéd szeretetet is, amit ember csak a gyermekétől kaphat meg. Ez az élet rendje. Majd eljön az az idő, mikor a gyermekeink gyermekeinek is tudunk örvendeni, és hálás szívvel tudunk nézni Isten legcsodálatosabb ajándékára, a megszületett életre.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Nem Isten az aki elítél minket. Ő azt szeretné, hogy minden ember kibontakozzon , nagyra nőjön , a benne élő szépségek , értékek felszínre jöjjenek. Ha kicsinyhitűségünkkel ,bűneinkkel, lustaságunkkal , szeretetlenségünkkel ezt a kibontakozást leállítjuk , akkor nem növünk fel oda , hogy épen , egészségesen , szépen belépjünk a mennyek országába .