„…jó dolog gondoskodni családunkról, jó dolog az asztalfőre ülni, és családfői feladatainkat felemelt fővel, büszkén teljesíteni. Jó látni a párolgó levest kanalazó, kacagó nagycsaládot, jó tudni azt, hogy a meleg étel, a tiszta, szép ruha, a jókedv az én becsületes munkám gyümölcse. […] ha csak egyetlen ilyen percet élhetek át, már azért is érdemes volt megszületnem. Isten ugyanezt a büszke férfiúi örömöt szeretné minden férjnek felkínálni. Isten azt akarja, hogy minden férfi megtapasztalja a családját összefogó, méltósággal az asztalfőre ülő családapa örömét, büszkeségét.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Jézus nem akar bennünket félrevezetni, nem azt mondja , hogy fenékig tejfel ez a világ, hanem kimondja, amit mindannyian amúgy is tapasztalunk lépten nyomon , hogy kisebb-nagyobb bajok, gondok, bűnök , problémák ,visszáságok , hibák , tévedések csúfítják el világunkat , környezetünket , és minket magunkat is, és sajnos sokszor érezzük ezek fojtogató terhét is.
