Milyen szép , amikor Mária és József megtalálják az elveszett Jézust ! A végtelen alázat , amivel köszöntik : “Nézd atyád és én aggódva kerestünk , miért tetted ezt velünk ?” A Szűzanya nem érti , hogy miért kellene egy tizenkét éves kisfiúnak a templomban lennie , amikor mindenkinek otthon van a helye . No, nem baj -gondolja, és megfogja szépen a kezét , imádkozik, gondolkodik, és elmennek haza. Ez az igazi bizalom: megkérdezel valakitől valamit , az illető válaszol , te nem érted-és mégis bízol benne! Szívedbe rejted a másik válaszát , hogy el-elgondolkozzál rajta . Adná Isten , hogy megszokjuk: nem muszáj nekünk is mindent megértenünk! Fogadjuk el a világot olyannak, amilyen , zárjuk szívünkbe , s imádkozó szeretettel tegyük azt , amit Isten kér tőlünk . Szeresd jobbá a világot ! A Szűzanya bízik az Ő Szent Fiában, tudja , hogy semmiképpen nem akart neki rosszat, nem gonoszkodásból bújt el a templomban. Bízik benne. E bizalom nélkül senkiből nem lehet előhozni a jót .