„A házasság a legalapvetőbb, legfontosabb életadó közösség, az emberi szeretet bölcsője. Az őszinte szeretetet, a másik elfogadását, a hűséget, a bizalmat, a reményt, a kiengesztelődés és az újrakezdés nagy ajándékát a családban tapasztalja meg a felnövekvő ember, hogy ezeket az értékeket az életükben és az egyházban is tovább tudják majd vinni. Az ember a családban sajátítja el a kitartás képességét, ismeri meg a munka örömét, a testvéri szeretetet, a nagylelkű megbocsátást.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Sajnos, a mai világban sokan úgy érzik, ha nem csinálnak valami rendkívülit, nem kerülnek be a televízióba, a médiába, nem lesznek sztárok, az életük elhibázott, szürke és értelmetlen. Egyáltalán nem így van, mennyire jó tudni azt, hogy hétköznapi kötelességeink teljesítésével mi is felnőhetünk a mennyek országához. 