„Nagy kérdés, hogy mire épül egy kapcsolat, egy házasság. Ha az anyagi javak megszerzésére, a testi szépségre, a gyönyörökre, a reprezentálásra, akkor homokra épül. Ahogy telnek a hónapok, évek, előbb-utóbb jönnek a viharok, nekizúdulnak a háznak, és romba dönthetik: jön valaki, aki izgalmasabb örömöket tud kínálni, aki szebb, fiatalabb, kívánatosabb, aki érdekesebb e világi célokat tud mutatni, nagyobb jólétet tud nyújtani, és akkor könnyen le lehet térni a hűség és a szeretet útjáról.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Az egyház tanítása, hogy nincs olyan bűn, mely végérvényesen zsákutcába sodorta volna életünk, mely örökre lezárná utunkat Isten irgalmasságának végtelen tengere felé. A bocsánatot azonban kérni kell, és nem elég kérni, a bűnt teljes szívből meg kell bánni, erős fogadalmat kell tenni, hogy soha többé nem akarom elkövetni, el akarom kerülni még a bűnre vezető alkalmat is, és amennyire lehetséges, helyrehozom azt, amit vétettem. 