„A házasság a legalapvetőbb, legfontosabb életadó közösség, az emberi szeretet bölcsője. Az őszinte szeretetet, a másik elfogadását, a hűséget, a bizalmat, a reményt, a kiengesztelődés és az újrakezdés nagy ajándékát a családban tapasztalja meg a felnövekvő ember, hogy ezeket az értékeket az életükben és az egyházban is tovább tudják majd vinni. Az ember a családban sajátítja el a kitartás képességét, ismeri meg a munka örömét, a testvéri szeretetet, a nagylelkű megbocsátást.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Kalkuttai Teréz anya mondta :” Megismertem a paradoxont : ha fájdalomig szeretek , a fájdalom eltűnik és csak szeretet marad .” Szent Pió atya pedig így fogalmazott :” Szeressük a fájdalmat ! Aki nem szenvedett , annak nincsenek erős érzelmei , szívéböl hiányzik a gyengédség , lelkéből a távlatok. Miért a fájdalom? Azért , hogy a föld elhalványuljon , az ég pedig ragyogjon!” Az ember tudatosan nem keresi a szenvedést , sőt megtesz mindent, hogy elkerülje. Krisztus se kereste a keresztúton , de kiüritette a kelyhet , mikor eljött az ideje . Háromszor esett el, nagy fájdalmak között felkelt, nem kihúzott derékkal és hollywoodi mosollyal hordozta a keresztjét . Becsülete úgy kívánta , hogy vállalja a szenvedést , megpróbált emberi méltósággal továbbmenni . Ebben is egy volt közülünk és példát mutatott nekünk . Jézus nem csodáival és nagy prédikációival váltotta meg a világot , hanem a szenvedésével ,az értünk szeretetből vállalt kereszthalálával.