Emlékezzünk...

b_300_300_16777215_00_images_stories_Igaz_Tarsadalom_44633194_2330819680278643_1910119995463958528_n.jpg Kolozsvárott meghalt Reményik Sándor, Baumgarten-díjjal, Corvin-lánccal kitüntetett költő.
Rádióba mondom
Ifjú lelkeknek csendes tanácsképpen, 
magamnak késő vád gyanánt
Egy kis türelmet kérek, - induló, 
Doboló, zajló, zászlós új sereg,
Egy kis türelmet, - nem lesz sok szavam, 
A mikrofontól aztán elmegyek.
Én most leadó-állomáson állok, 
Vannak, kik azt mondják: a posztomon: 
A nemzedékek őrváltása jő,
Egy éjjel át kell adnom, jól tudom.
Higyjétek el: nem szívesen megyek: 
A mikrofonnak mély varázsa van, 
Szédít a hit, hogy ez az én igém, 
Mely láthatatlan szikraként rohan.
És mégis, mégis boldogan megyek. 
Szívemről legördül a szikla-vád, 
Hogy nem hallgattam elég áhítattal 
Más, nagyobb állomások dallamát.
Hogy nagy merészen adni odaálltam; 
Mikor felvenni kellett volna még,
Soká voltam leadó-állomás,
Alig-alig felvevő-készülék.
Én nem füleltem éber értelemmel 
Az élet orgonázó titkait,
S mögöttük a legnagyobb Leadót, 
Kit minden állomás csak közvetít.
Csak azt kívánom: az új arcú más,
Ki helyembe a mikrofonhoz jő, 
Mielőtt szikra-szárnyon szava szállna, 
Lett légyen soká néma felvevő.
A nemzedékek őrváltása jő... 
Én boldog alázattal elmegyek. 
A legfőbb Leadóra hangolom 
Megromlott felvevőmet: szívemet.
1931 december 5