„Nagy kérdés, hogy mire épül egy kapcsolat, egy házasság. Ha az anyagi javak megszerzésére, a testi szépségre, a gyönyörökre, a reprezentálásra, akkor homokra épül. Ahogy telnek a hónapok, évek, előbb-utóbb jönnek a viharok, nekizúdulnak a háznak, és romba dönthetik: jön valaki, aki izgalmasabb örömöket tud kínálni, aki szebb, fiatalabb, kívánatosabb, aki érdekesebb e világi célokat tud mutatni, nagyobb jólétet tud nyújtani, és akkor könnyen le lehet térni a hűség és a szeretet útjáról.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
A lelked, testvérem, a jó Istent keresve bátran kiáltson fel: “ Uram, kicsi, gyámoltalan vagyok, de jól tudod, hogy a Tiéd vagyok, szeretném ha gyöngéd jóságoddal megérintenél, ha atyai szeretettel , szigorral elkezdenél szépen formálni , vezetni, nevelni . Kérlek , ne hátrálj meg még akkor sem , ha dacosan, makrancosan ellenkezem. Nem vagyok rossz, csak gyenge . Sokszor félek , sebezhetőnek érzem magam a Te végtelenül tiszta, ragyogó színed előtt , s ezért torpanok meg, kószálok el gyakran. 