A kórházban imádkoztam, hogy újra béke legyen a testemben és a világban. Számomra a betegség azt jelzi, hogy valami nincs rendben odabent, negyven éve voltam utoljára kórházba, de most a sejtjeim és a velem élő mikroorganizmusok között nincs meg az összhang, a béke a harmónia. 

Az emberi szervezet egy csoda, képes segítséggel magát helyreállítani, és a 37 billió sejtünk újra együtt tud élni egymásra figyelve szimbiózisban. A kórházi ágyban fekve arra gondoltam, mi emberek csak 8 milliárdan vagyunk e földön, ha az öntudatlan sejtjeim tudnak egymással közösségben dolgozni, akkor mi miért nem tudnánk békében együtt a szeretet és a béke országát építeni?

Hiszek a gyermekek, az emberiség jövőjében, 

Csaba t.