„Az isteni alázatnak kell a szemünk előtt lebegnie, amellyel Krisztus térdre borul Jeruzsálem falai előtt, sír, hogy »hányszor próbáltalak összegyűjteni titeket, mint kotlós a szárnya alá a csibéit, de ti nem akartátok« [Lk 13,34]. A pap az az ember, aki egész életét arra szenteli, hogy odatérdeljen Jézus mellé, megölelje és azt mondja neki: »Ne búsulj, ne sírj, nézd, itt vagyok, jöttem, segítek a fránya kiscsibéket összeszedegetni, szeretlek téged, számíthatsz rám!«” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Milyen jó, hogy Jézus Krisztus nem ítélkezik az öt nem fogadó betlehemi polgárok, de az életére törő Heródes felett! Krisztus nem ítélkezik később sem, gondoljunk a bűnös nővel való találkozására, mikor csendben a porba írt, miközben a felheccelt emberek csendben saját bűneink súlya alatt elszélednek! Megváltónk nagypénteken halálos ítéletet követelő főtanács tagjait nem ítéli el, akárcsak az őt kereszthalálra adó Pilátus, sőt haldokolva is értünk imádkozik!! „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34).