„Az emberré válás nagyon fontos része, hogy miután megtapasztaltuk a gyermeklét gondtalan, játékos korszakát, majd megtapasztaljuk az ifjúkor világot felfedező, lüktető erejét testünkben, lelkünkben, továbbhaladjunk, és elkötelezett kapcsolatban, a házasságban társunkkal felfedezzük egymás lelkét, testét, azt is, hogy milyen csodálatos édesanyának, édesapának lenni, megtapasztaljuk azt a gyöngéd szeretetet is, amit ember csak a gyermekétől kaphat meg. Ez az élet rendje. Majd eljön az az idő, mikor a gyermekeink gyermekeinek is tudunk örvendeni, és hálás szívvel tudunk nézni Isten legcsodálatosabb ajándékára, a megszületett életre.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
A kis Jézus nem számon kér, hanem összeborzolja József szakállát, és odabújik a pásztorokhoz, akik sose voltak túlságosan szent emberek. Valószínűleg akkor is borgőzös lehelettel mentek a jászolhoz - és Mária mégis odanyújtja nekik a kis Jézust! ... És a megtestesült Isten ott van az egyszerű, bűnös emberek karjai között.