„Nagyon sokszor azt tapasztalom, hogy az anyagi gondoskodást túlhangsúlyozzák. Nem akarom lekicsinyelni a pénz fontosságát, de nem lenne szabad az első helyre tennünk. Népünk nagyjai közül sokan nagy szegénységben nőttek fel. […] nem a híres, sok-sok szemléltetőeszközzel felszerelt iskoláktól és a talicska számra behordott játékoktól váltak értelmes, értékes felnőttekké, hanem a családi szeretet életadó melegétől, a jóságos édesanya, édesapa folyamatosan dolgozó, példaadó jelenlététől és néhány falusi, egyszerű tanár emberséget és műveltséget adó oktatásától.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
A birtoklás vágya hatalmas rabság. Szent Ferenc sokszor elmondta, akinek van valamije, az őröket kell alkalmazzon, mert a kincseket őrizni kell, nehogy elrabolják. Ha birtokolsz valami nagyon értékeset, azt mások meg fogják kívánni, s ha kívánják, akkor megpróbálják megszerezni akár erővel is, és ebből csak konfliktus lesz. Szent Ferenc a szegénységet, egyszerűséget igen nagyra tartotta, és arra bíztatott bennünket is, hogy szolgáljunk jókedvvel, derűvel a "szegénység Úrnőjének".