„…ha kinézek az ablakon, máris olyan csodákat látok, amelyekre azt mondom, lehetetlen, és mégis valóság. Látok egy gyümölcsfát, és azt mondom, lehetetlen, hogy ez egy aprócska magból nőtt ki. A magot hiába boncolom szét, vizsgálom mikroszkóp alatt, egy pici fácskát sem látok benne, mégis benne vannak az elágazó gyökerek, az erős törzs, a nyújtózó ágak, a levelek, a virágok, a gyümölcsök csírái, amelyek a vízből, a napfényből, a föld tápanyagától kifejlődnek. Ha Isten egy almamagba bele tudja „varázsolni” mindazt, ami lehetővé teszi, hogy sokméteres fa legyen belőle zamatos gyümölcsöktől roskadozó, erős ágakkal, és ez csak egyetlen a sok megmagyarázhatatlan csoda közül, amit véghezvisz percről percre, napról napra, akkor álljak meg egy pillanatra, és kicsit gondolkozzam el, milyen hatalmas az Isten, és vajon mi lehetetlen számára.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
