Mennyi üres szócséplés, civakodás van a világban, de a gólya mindezzel nem foglalkozik. Vándor útjáról még meg sem jött, a fészkét szépen elrendezte és már rakta az első tojásokat. Azzal sem törődik, hogy a körülötte lévő világban éppen a tavaszi fagyok, a havazás, vagy az égető verőfény váltogatja egymást, ő teszi a maga dolgát és lám már az első tojásból kikelt gólyafióka már ismerkedik a világgal.... Az idő nem áll meg, a mama tudja, hogy ez a kis csapongó fióka őszre, a hosszú útra kész kell legyen, másképpen elpusztul.

Ez a mi dolgunk is, teljesítjük mindennapi apró, vagy nagyobb feladatainkat szorgalmasan. Isten azt akarja, hogy gyümölcsöt teremjünk, maradandó gyümölcsöt és nem azt, hogy mások búját - baját búsuljuk, egy kis havazástól, fagytól, vagy más nehézségtől pánikolva feladjuk a magunk célját, feladatát e gyönyörű világban.

Tegyük mi is a dolgunkat, teljesítjük állapotbeli köreleségeinket ott ahová az Úr kijelölte a helyünket, azok a körülmények között amit adottak.

Legyen ma a gólya a mi tanítómesterünk e felbolydult világban, 

Csaba t.