„Olyan jó azt mondani, hogyha fáj is: »Nézd, Uram, itt vagyok, a kezedbe helyezem életemet, nevelj és formálj. Te tudod, hogy mire van szükségem. Dicsőséges szép napokra vagy talán egy kudarcra, betegségre? Legyen áldott a Te szent neved, én bármit elfogadok a kezedből. Ha akarod, dicsőítsd meg gyógyulásommal a Te szent nevedet, de ha úgy látod jónak, mint az aranyat a tűzben, tisztíts meg engem is a kudarcok, a szenvedés, a betegség kohójában.« Hatalmas szabadságot, békét ad, ha valaki tudatosan, nagy-nagy alázattal Isten jóságos, de határozott kezébe meri tenni magát.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Budai László, a Misszió Tours utazási iroda vezetője, már többször is hívott Lengyelország központi zarándokhelyére, de most olyan érvet mondott, aminek nem tudtam ellenállni! Azt javasolta, hogy ha félek egyedül, akkor hozhatok magammal 50 gyereket a zarándokútra! Így most itt ülünk a vonaton, Isten kegyelméből megyünk a fekete Madonnához a szakiskolás fiatalokkal, hogy megnézzük a lengyel kézművesek hitét, kegyhelyét, munkáját. Velünk tart Battyányi József, a Baranya Vármegyei SZC Pollack Mihály Technikum és Kollégium tanára, a csíksomlyói szakképző központok koordinátora. 