A lelkiismeretünk szavát kell állandóan, figyelmesen és érzékenyen kutatnunk, mely által Isten minden embert hívogat a szépre, az igazra, figyelembe véve az adott ember életkörülményeit, vallását, neveltetését, népének és családjának hagyományait. Igaz meggyőződésünkből származó tetteink mutatják meg, hogy életünkkel, emberi kapcsolatainkkal Jézust szolgáljuk-e, akár anélkül is, hogy Jézusról egyáltalán hallottunk volna. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
