A szenvedés olyan ajtó, amelyen – akarva, nem akarva – keresztül kell mennünk. Minden ember a maga nagycsütörtökét, nagypéntekét előbb-utóbb meg fogja élni. A maga Golgotájára mindenki felmegy, akár kapálózik ellene, akár nem. Mennyivel szebb, ha Isten kezét fogva, akaratában megnyugodva, szeretteink által kísérve, példát mutatva jutunk fel oda. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
